Hittudományi Folyóirat 17. (1906)

Dr. Töttössy Miklós: Sz. János evangéliumának jellege

SZ. JÁNOS EVANGÉLIUMÁNAK JELLEGE.

323

dőjében hisz ... az Atya Istenben. Aki pedig nem ismeri őt el, már is el van Ítélve, mert az Istent veti meg.1 Hogy nem Jézus beszéde, hanem az evangélistáéi e szavak, azt majdnem minden szentírás-magyarázó így tanítja.1 2

És ezzel körülbelül vége van a Jézus és az írástudók közt fejlődő küzdelem történetének. Erről már nem lesz szó, ezután már az összeütközés következik. Addigra Jézus övéi között él. Tudja, hogy itt az óra, bucsulakomával köti tehát össze a húsvéti bárány evését és remek tanításaival halmozza el szeretteit. János bőven terjeszkedik ki rájuk, mert a synoptikusoknál hiányzanak, s viszont nem emlékszik meg a húsvéti bárány evéséről és az Oltáriszentség alapításáról, mint a synoptikusok evangéliumaiból jól ismert tényekről.3 A szíve mélyén őrzött bizalmas beszélgetés 4 és a fenséges, »főpapi ima«5 alkotják a következő fejezetek tartalmát. Mintha tanítványai közötti viselkedésében nem is az Isten-Krisz- tusról, hanem a végtelen szerető Istenről-Jézusról akarna János beszélni . . . Övéi előtt ilyen oldalról ismertette meg magát Jézus . . . Szeretetének legszebb emlékét is a távozó Jézus önmagát az Oltáriszentségben nem ekkor adta-e nekünk? S János, ki oly gyönyörűen emlékszik meg az oltáriszentség Ígéretéről,6 még sem közli a szerzés szavait ! Minek ? ! »Az egész világ igazolja, így ír Bougaud,7 és szent Pál is tanú- sítja (I. Kor. 11, 23.), hogy mielőtt szent János evangéliumát megírta volna, a szerzés szavait már régen ismételték napon- kint a világ minden oltáránál.«

János a továbbiakban egész borzasztóságában és lélek- tanilag, cselekedete indító okaival együtt Judás árulásával foglalkozott.8 A kapzsiság vitte rá a szerencsétlent . . . Kinek

1 Lásd a (44—50.) verseket.

2 Pölzl i. m. 334. és Knabenbauer i. m. 396.

8 Knabenbauer i. m. 399—400.

4 13—10. fejezetek.

5 17. fejezet.

6 Lásd a 6. fejezetet.

7 1. m. 458.

* 13, 2—30.