Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Dr. Töttössy Miklós: Sz. János evangéliumának jellege
324 TÖTTÖSSY MIKLÓS. az Űr munkásává kellett volna lennie ! Mikor örökre otthagyta a bucsuzkodó szent társaságot, erat nox (30.) — éj volt, akár csak az ő és azok lelkében, kikhez sietett . . . Itt van hát az óra az Isten Fiának a megdicsőítésére ! »Keveset vagyok már veletek. Azt kötöm még lelketekre, hogy szeressétek egymást, amint• szerettelek titeket ; erről ismerik meg, hogy tanítványaim vagytok«, körülbelül így beszél Jézus. (31 -35) »De hová mész«, így ad hangot végre mindnyáj ok gondolatának Péter.1 »Oda te nem követhetsz«, volt a válasz. »Még a lelkemet is odaadom érted«, erősködött Péter. A jövőbe látó Jézus pedig megjósolja neki, hogy meg fogja őt tagadni. Most azonban nem felzavarni, hanem épen meg akarja nyugtatni már is aggódó és zavart szívüket. Báto- látás az apostolokra nehezedő sok bajban és a látszólagos elhagyatottságban Jézus következő (14. fej.) szavainak a célja. Azt mondja nekik, hogy ne zavarodjék meg a szívok. Hisznek Istenben, higyjenek Őbenne is. Azért megy el. hogy lakóhelyet készítsen számukra ! Azaz helyesebben azért ment Jézus előre a kereszt megváltó halálán át az égbe, hogy mennyei lakások számára lakókat szerezzen, mondja Ágoston, Rupert és Lyranus.2 Hatvan esztendő múltával is jónak látta János megemlékezni siralmas álla- potuk ezen vigasztaló szavairól a korabeli s mindem idők keresztényeinek bátorításul. Mert nekünk is szóltak ez igék : »Ismét eljövök, s magamhoz veszlek titeket.« (3. v.) 3 Midőn pedig azzal folytatja, hogy nemde tudják, hová megy, Fiilöp bevallja, hogy bizony nem tudják. (5 és 8.) Jézus erre neheztelve jegyzi meg, hogy ennyi ideje vannak már vele és mégsem ismerik egészen ? (9.) Tanulságos sza- vak ! Sokan úgy gondolják, hogy könnyen hinnének, ha szemtől-szembe látták volna Jézust. Miért ? Mert mentek az akkoriak balvéleményétől, attól a meggyökeresedett ferde Messiásvárástól. Pedig lám, még az apostolok is nagysokára, 1 Bougaud.- Pölzl i. m. 359. 8 Pölzl i. m. 359.
