Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Dr. Kmoskó Mihály: Adalékok az eredeti bűn dogmatörténetéhez zsidó és keresztény forrásokból
222 DE. KMOSKÓ MIHÁLY. egyik jóbarátjának alakját ölté magára és a negyven bűnös- sei fogva tartott Evagriushoz így szólt : — Miért tartanak itt fogva, xvqi Stáxove ? — Igazán nem értem, de az a gyanúm, hogy ** hypar- chos jelentett fel ellenem, ártatlan ellen való féltékenység- tői gyötörtetve ; és félek, hogy az archon a bíróságot meg fogja vesztegetni és engem elitéltet. — Ha barátodra hallgatsz, [azt mondom neked] nem jó neked e városban maradnod. — Ha Isten megszabadít e bajból és engem Konstanti- nápolybán még egyszer meglátsz, tudd meg, hogy megérde- meltem e büntetést. — Elhozom az Evangéliumot; és ha megesküszöl reá, hogy e várost elhagyod, lelkeddel pedig törődöl : kiszaba- dítalak e bajból. Csakugyan el is hozta az Evangéliumot és megesküdött az Evangéliumra, hogy : »egy napot kikvéve, hogy ruhái- mat a hajóba rakjam, nem maradok itt többé«. Ügy is tett; mikor extatikus állapotából magához jött, megemlékezett esküjéről, hajóra szállt és a sz. Földre utazott. Jeruzsálembe jövet sz. Melánia környezetében ma- radt és egy ideig hűségesen kitartott jó föltételei mellett. Ám az egykori világfi még nem halt ki benne. Hiúsága fel- ébredt és ismét világiasan kezdett öltözködni. Ekkor nagy lázat bocsátott rá az Isten. A láz elmúltával hosszú és makacs betegségbe esett és dacára sz. Melánia ápolásának, semmiféle gyógyszer nem tudott baján könnyíteni. Ekkor aztán azt mondá neki sz. Melánia : »Piam, sehogy sem tetszik nekem a te hosszú betegséged. Mondd el nekem, mi fekszik sziveden ?« És akkor elbeszélte neki összes dolgait. Amaz meg mondá neki : »Add szavadat az Ürra, hogy a szerzetesi élet1 célja után fogsz törekedni és én, amennyire bűnös létemre 1 Butlernél 120! : ./׳ü uni Xóyov etil xvqíov, oti >'/' tov 0x07100 10b lAoi'rjuou; ,líov. MvvriQt] fiío; az anachoretikus életmódról már Eusebiusnál is előfordul. (Praep. Ev. I., 8. Comm, in P.s. LXVIL, 8. V. ö. Schiwietz i. m., 55. 1.).
