Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Dr. Kmoskó Mihály: Adalékok az eredeti bűn dogmatörténetéhez zsidó és keresztény forrásokból
י1׳^ 3. Evagrius Ponticus, az askesis nagymestere, akinek iratai szinte kiszámíthatatlan befolyást gyakoroltak a keleti monasticismus kialakulására, egyike a legtermékenyebb misz- tikusoknak. Élete valódi regény a la »II Santo«, mely egy- szersmind világot vet az általa hirdetett eszmékre is ; azért szükségesnek találtuk ideikíatni Palladius Historia Lausiaca jában megőrzött élettörténetét, melyet annál értékesebbnek kell tartanunk, mert Palladius, aki Evagiiust a nitriai siva- tagban felkereste,, magától az elbeszélés hősétől hallotta mindazt, amit a Historia Lausiaca-ban Evagriusra vonat- kozólag megtudunk.1 Evagrius Palladius szerint a hellenopontosi Ibora- ban született.2 Apja chorepiscopos volt.3 Lectorrá sz. Basi- lios, diakonná nazianzi sz. Gregorios ordinálta.1 Ugyanő davit (col. 1192). — Or. XXVII. In dictum illud : »Attende tibi« (col. 1194). — Or. XXIX. Eiusdem lamentationes (col. 1199). 5 Szyr fordításban maradtak meg a köv. Orációk (Add. 12170 szerint): 1. A lélek nagy hasznáról (föl. 1.). 2. Tizenkét kóbor barát leülve ezeket mondd . . . (föl. 3b). 3. Hogyan kell a barátoknak egymás iránt viselkedniük (föl. 5a). 6. ,4rró/, amit a véneknél látott és hallott (föl. 7a). 16. Arról, hogy »beszéljünk azon szenvedélyek ellen, amelyek az önmegtagadók ellen harcolnak, hogy minden egyes ember számára megtaláljuk, mit kell válaszolni a szent könyvekből, amint arra Isten kegyelme már előbb tanított minket« (föl. 69a). 27. Isaias egy levele (föl. 133a). 28. Isaias mondásainak rövid kis gyűjteménye (föl. 133b). N. B. a számok a Wright-féle katalógusban feltüntetett sorrendre vonatkoznak. 1 V. ö. Zöckler, Evagrius Pontikus, seine Stellung in der alt- christlichen Literatur und Dogmengeschichte. München, 1893. 2Bib- lische und Kirchenhistorische Studien IV. f.3 Megjegyzendő, hogy a dolgozat tartalma a Hist. Lausiaca legújabb kiadása folytán részben elévült, a. m. Zöckler Evagrius életrajzi adatait a Migne-féle szöveg- bői (Pair. Gr. XXXIV. col. 1188—1195) merítette, melynek betol- dásai sok hibás adatot tartalmaznak. 2 Nem pedig Iberában. vagy Ibériában, amint Sozomenos (Hist. Eccl. VI., 30., 8.) állítja. 3 A latin fordítás szerint: Filius presbyteri multarum eccle- piarum, quos periodeutas vocant (List. Laus. ed. C. Butler II. 11616 jegyzet. 4 Butler szövege szerint Gregorius Nazianzenus ordinálta ót diákonná, amint azt Sozomenos (i. h.) is beszéli ; a Migne-féle szöveg 220 DR. KMOSKÓ MIHÁLY.
