Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Dr. Hám Antal: Malakiás próféta könyve
JIALAKIÁS PRÓFÉTA KÖNYVE. 17 Palesztinában bemutatandó áldozatokról van szó. Ezt a megszorítást kizárja az 1, 11., mely szerint »minden helyen«, tehát az egész föld kerekségén ily kedves áldozatot fognak felajánlani az Ürnak. Júda és Jeruzsálem alatt tehát az egész világon elterjedt keresztény egyház értendő, mert amint az ószövetségi papság jelképe volt az újszövetség papságának : épp úgy jelképezte Júda és Jeruzsálem, ahol egyedül volt szabad áldozatot bemutatni, az anyaszent- egyházat (Sanct.J. E tiszta áldozat úgy fog tetszeni az Ürnak, mint a ־hajdani napokban, és mint a régi esztendőkben, mikor a papság és a nép élő hittel és alázatos engedelmességgel ragaszkodott az Úrhoz, talán a pusztai vándorlás elején. (Jer. 2, 2.) vagy Dávid uralkodása alatt (Krón. J. 29, 9. k.) és Salamon király első éveiben (v. ö. Kir. III. 8, 22. kk. ; Krón. II. 6.). • <׳־■'׳ 5. v. És ítéletre járulok tihozzátok, és gyors tanú leszek' a varázslók és paráznák és hamisan esküvők ellen, és akik. törvénytelenül bánnak a béres béreivel, az özvegyekkel és árváké kai, a jövevényt elnyomják, és nem félnek engem, úgymond a seregek Ura. Miután a próféta előadta, hogy a Messas meg fogja tisztítani Lévi fiait, a papságot, most tovább fűzve beszédét kijelenti, hogy ítélet alá esnek nemcsak a papok, hanem maga a nép is. Ezzel teljesen megadja a feleletet a zúgolódók ama panaszos kérdésére, hogy hol van az Ítélet Istene ? (2, 17.). És ítéletre járulok, megjelenek, hogy ítéletet hozzak, tihozzátok, felettetek, akik ítéletet kívántok, s akkor majd meglátjátok, vájjon az istentelenek valóban oly kedvesek-e nekem, mint azt vakmerőén mondtátok (2, 7.). Ezzel a próféta megdönti azt a hamis hitet, mintha az ítélő bíró a pogány ok megítélésére jönne el s nem a zsidókéra. Némelyek (Theocl. Lyr.) ezt az ítéletet Jézus Krisztus második eljövetelére megmagyarázzák, amikor a Megváltó tanúja lesz a legtitkosabb gondolatoknak és vétkeknek is. Azonban noha erre is értelmezhető, mindazáltal tekintve, Hittudományi Folyóirat. 1808• 2
