Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Tower Vilmos: Reformeszmék a kisszemináriumi papnevelést illetőleg
MM '194. VEGYESEK. Ennélfogva nem a tudományok ápolásán, nem is tudós papok nevelésén fordul meg egyedül az egyház ügye, ne is ez legyen tehát az egyedüli és főcélja a papnevelésnek, hanem a lélek irányítása, az igazi, Krisztus szíve szerint való papi jellem kifejlesztése, az Isten s ember iránti forró szeretettől csordultig telve-teljes, a zelus tüzétől lángoló papi lelkűiét megteremtése, az önzetlen, gőgtől mentes, saját édekét a közérdeknek alárendelni tudó angyali lélek formálása, a világban tartózkodó, de a tabernaculumnak élő, egyedül Isten szent ügyéért hevülő, szent egyházunk jólétéért buzgólkodó szív képzése — ez legyen minden papnevelés ideális és főcélja, melyért ne sajnáljunk se időt, se pénzt, se fáradságot, ha valahogy elérhetjük ! Ezek után pedig, csupán a hasonlat kedvéért, vissza- térve a tudományosság témájára, legyen szabad kérdenem, mit érne a theológia tanítása középiskolai képzettség és vég- zettség nélkül ? Képzelhető volna-e a szent tudományok magasabb fokú elsajátítása az általános profán ismeretek alapja nélkül ? Világos, szembeszökő a határozott válasz : Nem ! És ha már a papi tudományok elsajátítása erős alapot követel, a theológia sikeres tanításának alkalmas profán talajra okvetlenül szüksége van, úgy hogy enélkül a theológia tudásépülete hasonló lenne az evangéliumi balga embernek alap nélkül, fövenyre épített házához, melyet rögvest össze- döntött a szél »és romlása nagy vala« (Máté 7, 27) ; mennyivel inkább áll ez a papi képzés másik, époly, sőt, mint láttuk, bizonyos tekintetben fontosabb részéről : az igazi papi lelkűiét megteremtéséről ? Ennek is alapra, sima, alkalmas, erős és szilárd alapra van szüksége, melyen biztos reménnyel kezdhetjük meg fönnt említett ideális célunk megvalósításának munkáját, melyről valaki azt mondotta, hogy nem is művészet, nem is a művészetek művészete (ars artium), hanem, mert maguknak a művészek művészeinek képzése, hát a művészetek művésze- ténél is nagyobb, nehezebb és felelősséggel teljesebb munka ! Ámde, kérdem, ha nem is kímélünk időt, pénzt és
