Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Tower Vilmos: Reformeszmék a kisszemináriumi papnevelést illetőleg
VEGYESEK. 193 Örömmel, élvezettel hozom fel egy tudós pályatársam- nak amaz igaz, nemes szíve mélyéből eredt szép szavait, melyeket nemcsak az ő igazi papi lelkiiletétől áthatott meggyőződése mondatott vele, de melyeknek igazságát ma már mindenkinek el kell ismernie, hogy t. i. : »ha a kath. papság kebelében több volna az igazán feddhetlen lélek ; ha általában több életszentséget látnának tőlünk, olyant legalább is, mely az emberi gyöngeséghez képest a tanítás szentségének, amelyet képviselünk és személyesítenénk, a legelfogultabb kritika szerint is jobban megfelelne : a pro- testánsok megsemmisülnének : mindenesetre számuk a mini- mumra olvadna le. Mert, tegyük szivünkre kezünket, — folytatja a jeles tollú kolléga, — s az egyház kétezer éves küzdelemmel teljes történelmén részrehajlatlan igazságszeretettel végig tekintve, valljuk be magunk között : hogy a hit egységén nem az értelmi ellenvetések ütöttek legnagyobb rést, hanem az erkölcsök rendetlenségei, a gyakorlati élet féktelenségei. A megtévelyedett elmék tanításait a nyomukban kelő tág erkölcsi szabályok tették tetszetőssé mindig. És ha a pro- testantizmusnak nem jő segítségére az a szomorú körülmény, amelyet szépíteni lehet, tagadni nem, hogy a papság erkölcsei a reformáció idején nagyon is romlottak voltak; az egyház maga szükségesnek találta reformálni a meglazult fegyel- met, amelyet épen a könnyelmű és világias szellemű pap- ság tágított meg s az általános tekintet az egy oldalról vizs- gálódó lelkekben azt a benyomást keltette, hogy az egyház maga mint testület tért el az evangéliumi erkölcs tiszta szabályaitól. Ha megverik a pásztort, elszéled a nyáj. S az egyház siralmait mindannyiszor papjainak romlottsága szülte. Az egyház külső fénye és ereje első sorban papjainak erkölcsei- vei áll összeköttetésben. Emelkedik vagy bukik : amint papjai is erkölcsösek, tiszták és szigorúan egyliázias széllé- műek ; vagy erkölcseikben gyarlók, hanyatlanak, világias és könnyelmű gondolkozásúak.1 1 Hittud. Folyóirat. 1897 évf. 715—716. old. Hittudományi Folyóirat. 1900. 13
