Hittudományi Folyóirat 17. (1906)

Dr. Némethy Gyula: Amire a tudomány nem képes

VEGYESEK.

173

hogy a mód, melyről óhajtjuk, hogy úgy bánjanak velünk mások, nem lehet tökéletes útmutatás arra, hogy mikép bánjunk mi másokkal, amig teljes és tökéletes fogalmunk nincs arról a bánásmódról, amelyben mások részéről része- sülni óhajtunk ; elismeri továbbá, hogy annak fogalma hogy mások mit tegyenek érettünk, egy előbb való fogalom- tói függ, attól t. i. : hogy magunknak mit kell tennünk saját magunkért ; mert az, amit saját magunk iránt tartozó köte- lességről gondolunk, nagyon különböző leszen, aszerint amint azt hisszük, hogy a Szentlélek templomai vagyunk, vagy azt gondoljuk, hogy tengeri malacok vagyunk javított kiadásban.«

Mr. Mallock fölteszi a kérdést, hogy adhatnak oly emberek, mint Haeckel vagy Spencer, valamelyes gyakorlati értelmet ennek az állításnak, hogy »művelt embernél minden ethika morális összeköttetésben van világnézetünkkel általá- ban«, vagy más szavakkal viszonyukkal a néma válaszra képtelen világegyetemhez ? »Az apologeta fogja meg a dolgot ezen a végén. Ha nevetségessé akarja tenni ellen- feleit vagy meg akarja cáfolni őket, úgy találja, hogy itt tehetetlenül, szégyenletesen kiszolgáltatták magukat kegye- lemre. De nincs rászorulva csupán erre az érvre. Nyitva áll előtte egy másik, mely emberségesebb, talán hatásosabb is. Dacára az önbizalomnak, mellyel a naturalizmus szó- vivői hirdetik, hogy tudományos filozófiájuk teljesen kielé- gíti az embert, legkiválóbb képviselőik műveiben vallo- másokat találhatni, melyekhez képest a tapasztalat az ellen- kezőt bizonyítja. A hitvédő kötelessége vizsgálat alá venni e vallomásokat tisztelettel, de kegyelem nélkül. A legtanul- ságosabhak egyike Darwin vallomása, ki elbeszéli, »hogy a zenében való gyönyörűségének ereje fokonként fogyott, maga minél képesebbé vált exakt kutatásra s elemző tanul- mányokra.« Herbert Spencer nemrég megjelent önéletraj- zában ugyanazon következtetésre jut, tapasztalatainak ered- ménye gyanánt. Az élet magasabb gyönyörei, így ír csaknem szóról-szóra, oly arányban tünedeznek el, amily arányban belebocsátkozunk azok tudományos elemzésébe. . . . E tény-