Hittudományi Folyóirat 17. (1906)

Nitsch Árpád János: A Megváltó az Ószövetségben és megjelenésében

134

XITSCH ÁRPÁD JÁNOS.

mond ki: »Ö megrontja fejedet, s te sarka után leselkedel.« Ez vonatkozik a Megváltó születésére s megvalósulását látjuk Betlehemben Herodes idején, Dániel próféta által előremondott időben, midőn a zsidók sz. könyveik alapján a 4000. évet írták. Egy szűz, Mirjám, fiat szül szegénységben, de megdicsőíttetik e fiú születése, angyalok énekelnek Gló- riát, királyok imádják e kis fiút. Betlehemben történik ez, mert Micheas próféta szája által ezt is előre mondta Isten : »Te ephratai Betlehem! kicsi vagy ugyan Juda ezrei közt, mégis tebelöled származik, ki uralkodó legyen Izráelben, s az ő származása kezdettől, az örök napoktól vagyon.« — 5, 2. — Tehát a születéshelye is pontosan megjelöltetett, s nem teljesedett-e be ? így le volt írva a Megváltó nyilvános mű- ködése is főpontjaiban. »A pusztában kiáltónak szava : Készítsétek el az Űr útjait« —Is. 40, 3. — ; s mit mond sz. János a Jordán partján ? »Tartsatok bűnbánatot, mert elközelgett mennyeknek országa« — Math. 13, 2 —, 0 volt az a pusztában kiáltó, ki Jézusra rámutat : íme, Isten bá- ránya ! ö volt az, ki vízzel keresztelt, hogy elkészítse az Űr tjait, ki előtte volt s kinek ő nem méltó, hogy saruit hor- dozza. ö az, kiről az Atya Malachiasnál mondja : »Ime, elküldöm angyalomat, hogy elkészítse előttem az utat« — 3, 1. — így csodatevő is lesz a Megváltó, mert ö a világ üdve lesz, s írt talál nála minden seb. »Isten maga jön el és megszabadít titeket : akkor megnyílnak a vakok szemei és a süketek fülei tárva lesznek; akkor ugrál a sánta, mint a szarvas és föloldódik a némák nyelve .... — Isai 45, 4. —. És minő volt Jézus ? Nemde, egy puszta Epheta szóval a vakon született szemeit megnyitja, egy intésével meggyógyítja a bénát, minden sebre ad írt, minden betegséget meggyógyít ; halottat támaszt, ördögöt űz, — nem-e róla beszél Izaiás ? S mikor a zsoltáros lantjának aranyos húrjait pengetve felsóhajt : »Szegény vagyok és megterhelve ifjúságomtól kezdve ; ha fölmagasztaltattam is, de megszégyeníttettem és megaláz- tattam« — Ps. 87, 16. — a próféta szavaival mondhatjuk : »néztük őt és nem volt tekintete, hogy kívántuk volna őt . . . elrejtette orcáját, azért nem is becsültük őt. —Is. 53, 2. 3. —