Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Huszár Elemér: Az Oltári szentség az egyházi jogban
638 DK. HUSZÁR ELEMÉR. patiantur reliquae partes ad quas relaxati onon exten- ditur.1 Eleinte közömbös volt az egy vagy két szín alatt való áldozás, miként az a szentatyákból kitűnik, de Nestorius eretneksége volt az oka, hogy az efezusi zsinat a két szín alatt áldozást megtiltotta. Viszont a Manicbeusok tévelyével szem- ben, akik Krisztus valódi testét tagadták, sz. Leó elrendelte, hogy a szent áldozásnál mindenki Krisztus vérét is magához vegye, amit Gelasius megismétel. (Gratian III. r. 2. dist. 12.) Ezen eretnekség elmúltával visszaadatott a szabadság egy vagy két szín alatt áldozni, míg a csehek újabb tévelyével szemben, mely szerint a kehely használata kifejezetten isteni jogon alapul, a konstanci zsinat azt eltiltotta. Amíg tehát a törvény indoka fennáll, a törvénynek is fenn kell állania a jogtudósok szerint 1 2 De azon országokban, ahol ez enged- ményt kérik, nemcsak fennáll még a törvény indoka, hanem még erősbödött. Mert drezdai Péter eretneksége után, míg Németország a hit tisztaságát megőrizte, 100 évig nem kívánták a kehely használatát, csak Luther vette azt fel többi eretneksége közt. A baseli zsinat, amíg törvényes volt, kötött ugyan egyezményeket, de a csehek azt sohasem tar- tották meg s főpapjuk Rochezana János az ellenkezőt hir- dette. V. Miklós e népek visszatérítésére boldog Kapisztrán Jánost, majd Cusa bíbornokot, III. Calixtus Cesarini bíbor1 Gelasius pápa 494-ben Lucania püspökeihez: Etsi illa nonnunquam sinenda sunt quae si ceterorum constat integritas, nocere sola non valent, illa tamen magnopere praecavenda sunt quae recipi sine manifesta decoloratione non possunt. Et si ea ipsa quae nullo detrimento aliquotenus indulgendo creduntur, vel rerum vel temporum cogit intuitus, vel acceleratae provisionis excusat respectus, quando magis illa nullatenus sunt mutilanda, quae nec ulla necessitas, nec ecclesiastica prorsus intorquet utilitas ? Ali- quando enim pro necessitate vel ecclesiae utilitate mutilantur et laxantur praecepta canonica. (L. Thiel : Epistolae Romanor. pon- tificum.) 2 Sed sciendum est quod ecclesiasticae prohibitiones proprias habent causas, quibus cessantibus cessant et ipsae : Gratian mon- dása a Deer. I. r. 61. dist. 2. r. 2. §.
