Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Huszár Elemér: Az Oltári szentség az egyházi jogban
nokot küldte, de eredménytelenül; nem több sikerrel járt III. Pál engedménye sem, akinek nuntiusaitól senki sem kérte a kehely használatát, míg a hereticusok a pápa enged- ményéről azt írták, hogy, amint a pápisták ebben elismerték tévedésüket, úgy fogják a többiben is. Azután előhozta a másik nehézséget : a kiöntés veszélyét, melylyel szemben nem lehet ahhoz az eszközhöz nyúlni, amit némelyek aján- lanak, hogy borba mártott kenyeret nyújtsanak, mint a görögöknél szokás, mert ezt eltiltotta Gyula pápa,1 mivel Krisztus az apostolokat két külön szín alatt áldoztatta. Azonkívül, ha némelyeknek megengedik a két szín alatt áldozást, mások is fogják azt követelni, amint már is látható a francia követelésekből. A felhozottak igazságát maguk a német püspökök is belátják, egy közülök ki is fejtette azokat a gyűlésen, s tudvalevő, hogy jelen van egy kiváló érsek képviselője (a salzburgit érti) azzal az utasítással, hogy ellentmond jón, de hallgatni kényszerül. Félő, hogy a kérelemnek két célja van : egyik feltüntetni, hogy a római egyház érintkezik velük, a másik, hogy az atyákat a többi katholikusoktól elválaszszák, vagy legalább a viszály magvát elhintsék. Ez a beszéd annyira hatott Muvantonius János ágostonrendű castelloni püspökre, hogy eddig nyíltan vallott nézetét most megváltoztatta. Még tovább ment Riccardo vercelii apát, aki azt mondta, hogy a kehely kérése : haeresim sápit. De Gonzaga bibornok rögtön rendre is utasította, kijelentve, hogy a pápa és a zsinat ilyen kérést tárgyalás alá nem bocsátott volna, mire Riccardo térdre borulva kért bocsánatot és mindent visszavont.1 2 A franciskánus generalis (Zamorra Ferenc) a kehely ellen, a minorita, az augustinus és a servita (Migliavacca János) mellette nyilatkoztak. AZ 0I.TÁRI8ZENTSÉG AZ EGYHÁZI JOGBAN. 639 1 Grat. Deer. III. r. 2. dist. 7. : (Gyula pápa az egyptomi püspököknek.) Bruns : Canones apóst, et cone, veterum ezt a 675-iki bragai zsinat 1. kánonának mondja. 2 A Riccardo és Guerrinus Jeromos imolai, egyúttal citta di castellói püspök közt a bázeli zsinat tekintélyéről folytatott s Sarpi által tévesen előadott vitának leírását lásd Pallavicini ג m. III. r. XVIII. k. 4. fej.
