Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Huszár Elemér: Az Oltári szentség az egyházi jogban
618 DR. HUSZÁR ELEMÉR. a nyelven miséztek, amelyen prédikáltak, a syr, görög, latin tehát ős-eredeti liturgikus nyelvek. Mikor azonban csak holt nyelvekké váltak, az Egyház a liturgiában nem hozta be az élő nyelveket, hanem megmaradt ezeknél. Az első kivétel 863-ban Morvaország, ahol sz. Cyrill és Method a latin nyelv helyett egy elgörögösített szláv dialektust, a glagolit nyelvet hozták be, amit II. Hadrian 868-ban helybenhagyott, sőt VIII. János 879-ben Magyarországra, Szerbiára és Illyriára is megengedett. A tridenti zsinat a XXII. Sess. 8. fej.-ben kimondja : non expedire visum. est Patribus ut missa vul- gari passim lingua celebraretur, a 9-ik canonban pedig : Si quis dixerit, lingua tantum vulgari missam celebrari debere, anathema sit. Ezt a decretumot Sarpi,1 épen VIII. Jánosra hivatkozva, hevesen támadja. Pallavicini 1 2 három okot hoz fel mellette : 1. mert némely gondolatot nem lehet más nyelven kifejezni ; 2. hogy minden pap mindenütt miséz- hessen ; 3. nehogy az élő nyelv által heresisek csúszszanak be.3 Tényleg az illyr missalékba is csúsztak be abususok, amelyek kiküszöbölését XIV. Benedek 1754-iki Ex pastorali brevéje rendelte el. Üjabban nagy-horvát politikusoknak sikerült XIII. Leó pápát a glagolit liturgia felélesztésébe belevinni,4 amelyet most oly helyeken is erőltetnek, ahol semmi jogo- sultsága nincs, aminek káros következményei máris mutat- koznak ; intő például, hogy a liturgiát politikai célok szol- gálatába állítani nem szabad. így pl. a triesti püspökség alá tartozó Abbáziában, hol a bennszülött lakosság istriani, azaz Austriáboz hű olaszok, a fürdővendégek pedig több- nyíre magyarok és németek, csak glagolit mise és horvát prédikáció van, minek folytán a katholikusok is inkább a német protestáns prédikációt látogatják. A rubrikák pontos betartását a püspök köteles ellen- őrizni s e tekintetben még az exemt szerzetesek is, mint az 1 Histoire du Concile de Trente. 2 Concilii Tridentini Historia III. r. 18. k. 10. f. 3 V. ö. Brischar : Controversen Sarpis und Pallavicinis. II. r 3. fej. d). 4 1887-ben Montenegróban 1894-ben Horvátországban.
