Hittudományi Folyóirat 16. (1905)

Dr. Baranyay József: Buddha, a bölcselő - Krisztus, a megváltó

58

DK. BARANYAY JÓZSEF.

ruhákon stb. található pontokból; asszonyokon, férfiakon, ifjakon, leányokon, rabszolgákon és rabszolganó'kön; álla- tokon: elefánt, mén, ökör . . . stb. látható jelekből; termé- szeti tüneményekből: nap- és holdfogyatkozásból, földren- gésből ... A babona egészen megbénította az embereket, akik a szellemek tehetetlen játékszereivé sülyedtek képze- letökben és ezekről a szellemekről csodás históriákat terem- tett a képzelet a maga megnyugtatására és elijesztósére.

Az anyag hívei éltek az anyagi világ kincseivel, amint lehetett, egyébbel, a szellemiekkel, a vallással nem törődtek.

Nevezetes a lélekvándorlás általános hite, amelyet művelt és műveletlen vallott, t. i. az emberi lénynek (talán léleknek mondhatnák) folyton ismétlődő születése: születik az ember, él, meghal; újra születik ... és így tovább, mindig ugyanazon egyed. Ez az újraszületés az embert az alsó- rendű lényeken (állatokon) is végig vezeti, — bünhődésből. A lélekvándorlás ezen hite kiolthatatlan meggyőződése min- den indusnak.

Az ilyen vallási nézeteknek gyakorlati megvalósítása: az erkölcsök, a szentség és epicureismus között ingadoztak. A szemlélődő elmélyedés sok, mindenről lemondó, szigorú remetét és szerzetest nevelt. Az élvezeteknek ,is akadtak hívei, a bizonytalanság vezette őket erre. A babonás nép erkölcsi érzéke béna, élete színtelen volt, végezte vallási gyakorlatát minden magasabb cél nélkül.

Ilyen volt nagy vonásokban az Indiák vallási állapota Buddha idejében. Az ő nemes lelke ebbe bele nem nyu- godhatott, de egészen újat alkotni ő sem tudott, hanem a brahmanismusnak más rendszert adott, egy talán még nehezebbet, amely éppen azért fönn nem maradhatott, visszaesett a brahmanismusba, ennek politheismusába.

b) Krisztus idejében.

Annak a világnak, amelynek Palesztina is része volt, vallási állapota a Krisztust megelőző korban csodálandó képet mutat.