Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Baranyay József: Buddha, a bölcselő - Krisztus, a megváltó
A római világbirodalomnak értelmisége filozofált, vagy az epicureismusnak hódolt; a nagy tömeg babonás volt és ezerszámra menő isteneknek áldozott; a barbárok bizarr vallási nézeteket vallottak. A nagy lelkek ihletett pillanatokban mindig megsej- tik a személyes Istent, minden nemes lélekben van bizo- nyos értelemben vett kinyilatkoztatás. — Csodálatos módon istenjelenés után esengett a pogány világ, szenvedélyesen ostromolta az eget. »Hívták Istent a föld gyomrából, a tenger mélyéről, az egek magasságából. így kiáltottak hozzá: Jövel, légy emberré, légy kővé, csak ne hagyj magunkra. Annyira biztosak voltak a meghallgattatásról, hogy amint valamely lény homlokán a lángelme bélyegével megjelent, a habokból a szépség dicskoronájával kikelt, kiáltozák: lm, itt az Isten! Deus ! ecceDeus! Incessu patuit dea !« (Eougaud: A kereszténység és korunk; franciából ford. Szentannai (Spett) Gyula és Dobos János, Gyoma 1892. III. 300.) Jellemzi e kort sz. Pál apostolnak egy esete. — A kisázsiai Listrában tanított Barnabás útitársával együtt. Beszédét figyelemmel hallgatták, köztük »egy erőtlen lábú férfiú« is, aki egész életében béna volt. Pál reá tekint, éles szeme megismeri az arcára kiülő lelkét, szól neki: »Állj lábaidra egyenesen«. »S amaz fölugrék és jára«. A csodálkozó hallgatóság a földre leszállóit isteneknek tartja őket: a folyton beszélő Pált Merkuriusnak (a mytho- logia szerint az istenek akaratának közvetítője), a hallgatag Barnabást Jupiternek. Elhívják sietve Jupiter papját koszorú- zott tulkokkal, hogy áldozzanak nekik. Pál keserűségében megtépett ruhában kiált a tömeghez: »Férfiak! miért cse- lekszitek ezeket? Mi is hozzátok hasonló, halandó emberek vagyunk, hirdetvén nektek, hogy e hiúságoktól térjetek az élő Istenhez, ki az eget, földet és tengert és mindazt alkotta, mi azokban vagyon, ki az elmúlt időkben minden nemzetet a maga utain engedett járni; jóllehet magát sem hagyta bizonyság nélkül . . .« A nép nagynehezen lecsendesült. (Ap. Cs. 14, 7—17). — Tehát Isten gondviselésének műve volt, hogy magára hagyta az embert, aki már a paradicsomban BUDDHA, A BÖLCSELŐ ---- KRISZTUS, A MEGVÁLTÓ. 59
