Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Kmoskó Mihály: Adalékok az eredeti bűn dogma-történetéhez zsidó és keresztény forrásokból
w₪₪m ADALÉK AZ EREDETI BŰN DOGMATÖRTÉNETÉHEZ. 581 tempus suum1 et luctus nominari (coepit) et tristitia parata est et dolor creatus est et labor perfectus est et iactantia stabiliri coepit et Hades postulare, ut innovaretur in sanguine et susceptio filiorum fuit et fervor parentum factus est et maiestas humanitatis humiliata est et benignitas elanguuit. Quid ergo nigrius aut tenebrosius istis poterat esse ? Hoc est initium aquarum nigrarum., quas vidisti. Et ex istis nigris iterum nigrae gignebantur et tenebrae tenebrarum factae sunt . . . A Baruch-apocalypsis ezen szavai, a mint első pillan- tásra mindenki látja, sokkal közelebb állanak a keresztény felfogáshoz mint Ezdra tanai. Ádám vétke nem csupán minden földi nyomor oka, hanem egyenesen ezen első vétek- nek tulajdonítandó a concupiscentia carnis keletkezése az emberekben: fervor parentum factus est. Hades követeli, hogy friss vérrel megújuljon, mintegy jogot formál arra, hogy az emberi nemet egészen elnyelje; ezen szavaktól igazán csak egy lépés választja el a szerzőt a kereszténység azon főtanától, mely szerint Ádám bűne nemcsak testi, hanem lelki halált is hozott az emberi nemre. Különben egy más helyen2 a szerző Ádám vétkét expressis verbis magára Ádámra szorítja: Non est itaque Adam causa, nisi sibi tan- tum; nos vero omnes, quisque sibi factus est Adam; ezzel természetesen a reatus culpae-i, mint az eredeti bűn követ- kezményét, egyenesen kizárja. Mind a mellett nagyon fon- tos az, hogy szerinte a concupiscentia carnis az eredeti bűnből keletkezett, mert e helyből világos, hogy a Krisztus korabeli zsidóság dogmatikus tanai az egyöntetűség teljes hiányában szűkölködtek. A régi zsidóság csakugyan kép- télén volt bizonyos határozott hitrendszer alkotására. A zsidó theologia, ahol a törvényes szertartások magyarázatán és kodifikációján kívül másra tereli a beszéd fonalát, nem vehető komolyan. Mesénél, képtelen, szinte botrányos elbeszé- léseknél, Ízléstelen anthropomorphismusoknál többet nyúj* V. ö. u. o. 17,3; 18,1—2; 23,4. s U. o. 54,19.
