Hittudományi Folyóirat 16. (1905)

Dr. Kmoskó Mihály: Adalékok az eredeti bűn dogma-történetéhez zsidó és keresztény forrásokból

580

DB. KMOSKÓ MIHÁLY.

vétke az örök boldogság elnyerésében senkit sem akadá- lyoz; az utolsó Ítélet napján pedig mindenki saját cseleke- deteiért felelős; az igazak közbenjárása a bűnösökért mit sem használd

Röviden összegezve a mondottakat, IV. Ezdrás fel- fogása az eredeti bűnről ez:

.1. Ádám már cor malignum-msX teremtetett Isten által, mely bukását okozta.

2. Minden ember viseli Ádám bűnének következmó- nyeit: a halált, a földi nyomort és ugyancsak a rossz fű, a gaz magvát, mely az emberi szívbe teremtésétől fogva be van oltva.

Ezdrás negyedik könyvével rokon az egyetlen milánói ambrosianus kéziratban fennmaradt szyr Baruch apocalypsis. Tárgy és forma tekintetében ugyanazon téren mozog, mint az előbbi. A zsidókra nehezedő nemzeti csapások a szerzőt hasonló gondolatokra vezetik és mint láttuk Ezdránál, itt is ugyanolyan problémákra akadunk: mi a választott nép egészének és egyedei nyomorúságának végoka. A mű vége felé az 53. fejezetben a látnok leírja egyik látomását. Egy nagy tengerből óriási felhő száll a láthatár fölé, tetején villám cikkázik és amint gyors futással elhalad a föld felett, fölváltva fekete és világos víz esik belőle a földre. Történt pedig ez tizenkét Ízben. Baruch ájtatos imája után, melyben a látomás megfejtését kéri, leszáll hozzá Rämiel angyal, a látomások megfejtője, és kifejti, hogy a tizenkétszeres fehér és fekete eső a választott nép történetében az erény és bűn uralmának váltakozását jelenti, nevezetesen az első fekete esőt így magyarázza:2 Et sicut vidisti prius in principio nubis aquas nigras, quae descenderunt super terram, ipsa est praevaricatio, qua praevaricatus est Adam, homo primus. Quoniam enim cum transgressus esset, facta est mors praeter 1

1 U. o. 7, 105.

a Apoc. Baruch 56, 5—9. A fordítás, melyet idézek Cerianié, melyet a Patrologia Syriaca II. kötete számára Charles és Ryssel dolgozatainak felhasználásával átdolgoztam.