Hittudományi Folyóirat 16. (1905)

Dr. Hám Antal: Malakiás próféta könyve

532

DR. HÁM AKTA!״

ünnepeinek mondja, mert szentségtelenül nem lehet őt tisz- telni (Rib., Knab.).

És ez bekever titeket, héb. אשנו ייא‘"״ יילא , vulg. et assu- met vos secum. Ezt a helyet is kiilönféleképen magyarázzák : és ti tőle bekevertetvén, mindenkinek gúny és megvetés tárgyul fogtok szolgálni (sz. Jerom., Rib., C. a Lay.); a ti gonoszságtok vonja maga után ezt a gyalázatot (Kimchi); mások (Aben Esra, Schegg) alattomban értik a nosze', ellenség szót : az ellenség magához ragad, vagyis az ellenség zsák- mánya lesztek ; — magához vonz a ganéj, azaz ti is azzá lesztek (Kálvin, EW.); leghelyesebbnek látszik azonban az a magyarázat, mely odavisznek titeket hozzá szavakkal for- dítja a héber szöveget, amely szerint tehát az Űr azt mondja, hogy úgy fognak velük bánni, mint a ganéjjal, ezzel együtt szemétdombra vettetnek (Hitzig, Keil, Préssel, Knob., Quandt).

4. v. És megtudjátok, hogy én küldöttem hozzátok e pa- rancsot, hogy állandó legyen szövetségem Lévivel, úgymond a seregek Ura.

Es megtudjátok. Reinke szerint itt a vav célhatározói kötőszó : a végre hogy. Maga az egész vers az előbbivel való összefüggésében tehát azt jelentené, hogy az Űr azért bűn- teti a rossz papokat, hogy ebből megismerjék Jehovát, a mindenhatót, ki elveti őket színe elől, mert Lévivel állandó szövetséget kötött, melynek értelmében joga van a papokat kötelességeikre figyelmeztetni, s ha nem teljesítenék, meg- büntetheti. De helyesebb : az én szavaimnak nem hittetek, majd a büntetés megtanít titeket arra, hogy az istentiszte- létről szóló parancsokat, melyeket szentesítettem (Lev. 32, 26—28.) s most Malakiás által felújítottam, én, a ti Istenetek azért adtam, mert szövetségem van Lévivel (C.a Lap., Schegg, Knab.).

Parancsot, azt t. i. melyet az 1. versben említett s mely- nek tartalmát képezik azok a fenyegetések, melyekről a

2. és 3. vers szól.

A papság megjavítása körül való gondoskodás kifo- lyása a Lévivel kötött szerződésnek.