Hittudományi Folyóirat 16. (1905)

Dr. Révai Sándor: Káldi György

KÍLDI GYÖRGY. 521 hatott. Ebbe az intézetbe a magyar szent korona területén született, nemes sarjból származó ifjakat vettek fel, akik belépésük alkalmával azt a kötelezettséget vállalták magukra, hogy mint az intézet növendékei Isten félelmében élnek és szorgalmasan tanulnak, midőn pedig majdan kilépnek az életbe, hazájuknak és nemzetüknek hű szívvel szolgálnak. Pázmány ezt az új intézetet a katholikus vallás jövő- jére nézve rendkívül fontosnak tartotta. Az a körülmény, hogy eme új alkotása élére Káldi Györgyöt helyezte, fényesen bizonyítja, hogy mennyire becsülte az óriási szellemű főpap az egyszerű, tudós jezsuita atyát. Káldi bölcs atyai tapintatosságával 1629. évi június hó 22-ig kormányozta ezt az intézetet. Közben azonban, 1626-ban, II. Ferdinánd követével megfordult újra Bethlen Gábor udvarában. Ekkor, mint a Jézus társasága történet- írója feljegyezte, a fejedelem igen szíves vendégszeretettel fogadta Káldit, aki azzal a kéréssel fordult hozzá, hogy engedje meg a jezsuiták betelepedését Erdélybe. Bethlen teljesítette Káldi kérelmét és megengedte, hogy a jezsuiták régi házaikat (Monostor, Kolozsvár, Gyulafehérvár) újra benépesítsék, sőt arra is adott engedőimet, hogy Káldi rendtársai számára Karánsebesen is állandó szállást szerez- zen. »Ubi pax (a. 1626.) coaluit... P. Georgium Káldium hominem sibi notum (B.) laetus vidit, comiterque excepit: neque solum rogatu ipsius restituit Societati ius domicilii pristinum in Transsilvania; verum etiam potestatem ipsi fecit constituendi novam ac stabilem sedem Karánsebesii.« 1 De meg másrészt is nevezetes Káldi életében az 1826. év. Ekkor jelent meg ugyanis bibliafordítása. Fordítását, mint a kézirat bizonyítja, 1605-ben, októ- bet hó 11-én kezdette meg és pedig az újszövetségi köny- vekkel. Nyilván azért fordította ezeket le először, mert a papoknak ezekre volt legnagyobb szükségük. Az ószövetségi könyveket csak 1605. évi december hó 10-én kezdte meg. Az egész fordítás, mint a kézirat végén lévő jegyzet mutatja, 1607. március 25־én már készen volt. 1 Cordara: Hist. S. J. Eomae, 1750. VI. 489.

Next

/
Oldalképek
Tartalom