Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Révai Sándor: Káldi György
520 DK. RÉVAI SÁNDOR. Becsből csakhamar visszatértek a jezsuiták, nem sok eredménnyel. Káldit azonban a fejedelem újra felküldte. Ezt bizonyítja bécsi követéhez, Kamuthy Farkashoz írt, 1624. évi március hó 26-án kelt levele, melyben így szól: »Pater Káldi uram is járjon közbe a béke érdekében s a királynak intimálja, hogy ne igyekezzék ő felsége így engemet abalienálni cum tantis exacerbationibus, hanem inkább tegyen magáévá, bizony sokat használ vélle, mely etiam absque coniugio 1 meglehet, csak akarja; ne kénysze- rítsen ő felsége extrema quoque tentare . . , Vegye, vegye szolgálatunkat inkább ő felsége, ón az Istenre obtestálom, és ne tigyekezzék tisztességemtől megfosztani, bizony szol- gálok, meglátja, de ha így tractál ő felsége, az mint elkez- dette, jobb az tisztességes halál az gyalázatos életnél, kéntelen vagyok olyat próbálni, melyet eddig soha elmémben sem bocsátottam.« 2 Hogy milyen eredménye volt Káldi megbízatásának, azt nem tudhatjuk. Jó ideig nem is találkozunk vele a politikai téren. Az országos ügyek helyett az 1624. év derekán ismét a tanüggyel kezd foglalkozni. Ekkor ugyanis őt Pázmány Péter bizalma a nagyszombati új intézetnek, a nemes ifjak intézetének igazgatásával tűnteti ki. Pázmány, mint levelében írja,3 meggyőződött arról, hogy valamint az elvetett mag az aratásnak, úgy az ifjúság helyes nevelése a katholikus vallás és az erkölcsiség meg- szilárdításának feltétele. Aggódó lélekkel keresett tehát már régóta módokat, mikép eszközölhesse, hogy a nemes ifjak, főleg a szegényebb sorsúak, vállásosságban és tudó- mányban neveltessenek; s midőn majd érett korra jutnak, a haza támaszaivá és diszeivé váljanak. Régesrégi óhajtása volt a nagy Pázmánynak a nemes ifjak intézetének fel- állítása, de csak 1624. év derekán nyithatta meg ezt az intézetet, miután annak fenntartására a visszaszerzett primási pisetum-jövedelemből évenként 5000 magyar forintot áldoz1 Bethlen házassági terveire vonatkozik. 2 Tört. tár. 1889. évf. 115. 1. 8 Id. Franki: i. m. II. 142.
