Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Révai Sándor: Káldi György
KÁLDI GYÖRGY. 517 tanulói, midőn a pap beteghez vitte az oltári szentséget, feszülettel, gyertyával és szentelt vízzel kísérték. A jezsui- ták ezt nem engedték meg. A protestánsok e miatt most gyakran kigúnyolták a haldoklókhoz kíséret nélkül menő papokat. A városi tanács, hogy az ilyes gúnyolódásokból eredő botrányokat beszüntesse, felkérte a jezsuitákat, hogy hagyjanak fel az elemi oktatással. Az atyák azonban azt felelték, hogy ők elöljáróik engedelme nélkül mit sem tehetnek. Erre a tanács a prímáshoz folyamodott; kérelmét a káptalan is támogatta. A prímás erre azt javallottá a jezsuitáknak, hogy szüntessék be az elemi oktatást, ne zúdítsák maguk ellen a tanácsot, mert rájuk nézve vészé- delmes lehetne.1 A jezsuiták azonban nem nyugodtak bele a prímás ajánlatába sem. Káldi György minden áron arra akarta bírni a káptalant és a tanácsot, hogy hagyjon fel kívánalmával. Fáradozásainak azonban csak annyi lett az eredménye, hogy a tanács beleegyezett abba, hogy az ügy végleges eldöntésére Pázmányt kérik fel, ha majd az sze- mélyesen Nagyszombatba jön. Pázmány — úgy tetszik — hű maradt előbbi álláspontjához,a jezsuitákat lebeszélte az elemi tanításról, mert az atyák elemi iskolája nagy ha mar megszűnt. Egyébként is csakhamar újra harci lárma verte fel Nagyszombat utcáit. A nagy erdélyi fejedelem, kinek újabb politikáját a bécsi udvar kancsal szemmel nézte, s aki amúgy is bosszús volt a nikolsburgi béke némely pontjának meg nem tartása miatt, hadait újra lóra ültette. 1628 őszén már királyi területre lépett s gyorsan előrenyomulván, csakhamar bevonult Nagyszombatba. Bethlen, mindenkinek nagy és őszinte ámulatára, nagyon szívesen bánt minden- kivel, még a jezsuitákkal is. Pedig ezek minden rossztól tartottak.1 2 Menekülhettek volna ugyan a jezsuiták vala- mennyien, de sokan »ad praedicanda Divinae providentiae miracula, stationem suam retinuere.« 3 1 L. Pázmány levelét (Egyet, könyvtári kézirat, Pray coll.) november 8. Id. Franki: i. m. II. 50. 3 Kazy: Historia Regni Hung. Tom. I. Lib. III. pg. 211. 3 Kazy: Hist. Univ. Tyrnav. pg. 54.
