Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Révai Sándor: Káldi György
518 BR. RÉVAI SÁXDOR. Midőn a jezsuiták december 3-án Xaveri sz. Ferenc ünnepét ülték, Bethlen olyan kegyes volt irántuk, hogy az ünnepség fényének emelésére a maga zenekarát küldte a jezsuiták templomába. Azonban, midőn december derekán hadai után Besz- tercebánya felé indult, két napi utazás után — miután egy nagy havas erdőből néhányad magával faluba vergődött — kemény parancsot küldött katonáival Nagyszombatba, hogy a városi tanács küldjön erős őrizet alatt három esztergomi kanonokot, ugyanannyi városi tanácsost és a jezsuitákat utána. Hogy miért tette ezt, bizonytalan. Káldi némely életrajzírója azt állítja, hogy valami rosszindulatú ember bírta erre Bethlent. Inkább hihető azonban, hogy Bécsbe akart velők izenni. A tanács kénytelen volt engedni a fejedelem párán- csának. Útnak indultak a jezsuiták Káldival élükön. Csak három beteg jezsuita maradt otthon. Alig érték el a feje- delem táborát, Káldi két óra hosszat tartó kemény beszéd- ben megdorgálta Bethlent nem csupán ezen embertelen parancsa, hanem egész politikai magatartása miatt is. Különösen a kápás és patyolatos törökkel való barátságát lobbantotta szemére. Dobronoky szerint: »Principem Trans- silvaniae Gábrielem Bethlen, ob aliquot millia Christiano- rum Tureis vendita, libere duarum horarum spatio, privato sermone admonuit. Patienter id, ac praeter expectationem Princeps tulit, mensaeque suae admotum, ac Mille Impe- rialibus donatum, ut Biblia Hungarica in lucem ederet, ab se sine maleficio dimisit.«1 Káldi fellépése valóban a Dávidot feddő Náthánt juttatja eszünkbe. Az egész környezet remegett már Káldi életéért, a fejedelem azonban nem neheztelt meg a szókimondó férfiúra. Bethlent mélyen megindította az erős meggyőződés szava és az emberi tekintetektől meg nem rettenő bátorság; nemcsak hogy nem bántotta Káldit, hanem inkább fényesen 1 Dobronoky : Tud. tár, 1838. Ért. III. 306. V. ö. még Tanner, i. m. 644. 1.
