Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Hanuy Ferenc: A pápa szuverénsége jogi szempontból
A PÁPA ■SZUVERÉNSÉGE JOGI SZEMPONTBÓL. 481 törvényt most már csak úgy magyarázzák, hogy a pápa nem valóságos szuverén, hanem csak tiszteletbeli szuverén, de az olasz állam alattvalója. Ha a pápák is idő'vei belé- fáradva a hosszas ellenállásba, magukat egyszerű olasz alattvalóknak, a Vatikánt pedig csak Róma város, a pápák által használt•, palotájának, tekintenék: előállana a helyzet, hogy Róma és Olaszország szuverén királyának székhelyén állami épületben, állami kedvezményekben és tiszteletadás- ban részesülő egyházfő (a pápa) is székelne, aki előbb-utóbb az olasz királyok befolyása alá kerülne. Itt a magyarázata annak, hogy a római kérdés meg- oldását úgy az egyház ellenei, mint sokan az egyház hívei közül megbolygatni nem kivánják. Ezen álláspontot Pinchetti- Sanmarclii helyesen nevezi el: »quietismo politico«-nak. Az egyház ellenei1 azért nem akarják a római kérdést megbolygatni, mert azt hiszik, hogy, a fent általam röviden ecsetelt folyamat útján, a pápai szuverenitás megszűnése úgyis előbb-utóbb bekövetkezik, ha a mai viszonyok (garancia- törvény) egyelőre még továbbra is fentartatnak. így értette Crispi, mikor 1887. jun. 10-én, felvettetvén az olasz parlamentben azon kérdés, mily alapja van az akkor a pápa és az olasz király (Umberto) közti kibékülés- ről szállongó hírnek így válaszolt: »Non vi é né vi pub essere conciliatione, percbe 10 Stato hon é in guerra con alcuno.« (Magyarul: »Nincs szó, de nem is lehet szó kibékülésről, mert az állam senkivel sincs hábo- rúban«.)1 2 Crispi válasza persze nem veendő szószerinti értelem- ben. A »quietismo politico«-t követő más olasz liberálisok őszintébbek. így a Giornale d’ Italia 1902. évi egyik januári számá1 Brunialti és Bonghi olasz államférfiak, Geffken nemzetközi- jogi író és Leroy-Beaulieu is a »quietismo politico« hívei voltak, de nemesebb értelemben: szerintök az olasz kormánynak lojálisán tág értelmezéssel kell alkalmaznia a garancia-törvényt, nagy tiszteletet tanúsítva a pápa iránt. (P. S. i. m. 441. 1.). 2 Pinchetti-Sanmarclii i. m. 213. 1. Hittudományi Folyóirat. 1905. 31
