Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Hanuy Ferenc: A pápa szuverénsége jogi szempontból
A PÁPA SZUVERÉNSÉGE JOGI SZEMPONTBÓL. 469 pápa és a bibornok vonakodása esetében pedig Colbert-Turgis grófot illesse meg.1 Az első fómm: a montdidier-i bíróság ezen örökhagyás érvényességét illetőleg bíráskodásra szólíttatván fel, 1892. febr. 4-én úgy ítélt, bogy a pápa a francia kormány enge- délyével képes az örökösödésre. Az ítélet indokolása pedig így hangzik: XIII. Leó pápa, e nevén, szuverén uralkodó, képviselője egy szuverén államnak, a római Szentszéknek, amelyet mint államot Franciaország ősi időktől fogva elismert, és mint a diplomáciai képviselet jelenlegi kölcsönös- sége bizonyítja, az 1870. évi események után is elismeri. Az idegen államok továbbá elsőrangú erkölcsi személyek, az 1819. jul. 14. francia törvény szerint pedig az idegen úgy fizikai mint erkölcsi személyek Franciaországban örökség-képesek, az elismert idegen államok és köztük a Szentszék is jogképesek: de a szuverénitás elve mégis azt követeli, hogy ezen jogképességüket csakis a francia kor- mány engedélyével gyakorolják, aminek szükségességét az is bizonyítja, hogy az idegen államok tényleg csak igen kis mértékben szereztek Franciaországban ingatlanokat (követségi épületek és bútoraik).2 A második fórum: az amiens-i felebbviteli bíróság 1893. febr. 21-én feloldotta ezen Ítéletet és úgy a római Szent- széket, mint a katholikus egyházat polgári jogokkal Francia- országban nem biró erkölcsi személynek jelentette ki és ezért a márkiné végrendeletét érvénytelennek mondta. Az indoko- lásban mindenekelőtt konstatálja ezen Ítélet, hogy XIII. Leó nem mint magánszemély, hanem mint egy erkölcsi személynek (vagy a Szentszéknek vagy magának az egyetemes egy- háznak) képviselője lett örökösnek megnevezve. De a vég- rendelet szövegéből az is kétségtelen, hogy az örökhagyó a pápát nem mint egy államnak fejét tette örökösévé, hanem 1 A végrendelet egész szövegét közli A. Pierantoni a »Revue de Droit International et de Législation Comparée« 1903. évi 5. számában közölt (»Les Etats et !’acquisition par succession en pays étranger«) cikkében. (437—38. 1.) » TJ. o. 439—41.
