Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Hanuy Ferenc: A pápa szuverénsége jogi szempontból
448 DB. HANDY FERENC. A »nuntius apostolicus« ugyanis a pápának hármas képviseletével van megbízva, épúgy mint a pápának is hármas képviseltetésre van joga és pedig: a) a pápát, mint a kath. egyház fejét a primátus alapján megilleti a jog, hogy ő az egyházat képviselhesse, vagy magát egyházi »belső« ügyekben nemcsak átmenetileg, hanem állandóan is1 képviseltesse, mert ilyen képviselői, bárhová is küldetnek katholikusok közé, nem külföldre mennek, hanem az egyház területén maradnak2; b) a pápát, mint a kath. egyház fejét, az ő kezében összefutó és világpolitikai jelentőséggel bíró hatalomnál fogva megilleti a jog, hogy a nemzetközi jogszemélyekkel: az államokkal, és ezeknek szuverénjeivel egyházi »külső«, a nemzetközi társadalmat érintő ügyekben a nemzetközi jog szabályai szerinti állandó diplomáciai érintkezést tart- son fenn és velük szemben az aktiv és a passziv követ- ségi jogot igénybe vegye 3 ; c) a pápát, míg más szuverénnek alattvalójává nem lesz és míg egyúttal államfői, világi szuverónségi jogoknak gyakorlását a Vatikán területén folytatja, megilleti a jog, 1 Ezt (t. i. hogy a pápa küldhet »rendkívüli« követeken kívül »állandó követeket« is egyházi ügyekben való képviseiése céljából) tagadásba vette Marcus Antonius De Dominis (De republica ecclesia- stica, 1617), Richer (De potestate ecclesiastica et politica), Eybel és főleg Febronius. Ezen téves állítást VI. Pius pápa, amikor a mainzi, trieri, kölni és salzburgi érsekek 1786-ban Ems-ben a pápai nuntiusok alkalmazása ellen állást foglaltak (»punctationes Emsenses« artic. 1—23.) 1789-ben elvetette a négy érsekhez intézett: »Responsio super Nuntiaturis apostolicis« című iratában. Pinchetti-Sanmarchi i. m. 84—85. 1. Ide vág Nocedal spanyol írónak a »Siglo Futuroי spanyol lapban 1885. március 9-én megjelent cikkének (»La misma cuestion« címmel) álláspontja, amely szerint a pápai nuntiusok csakis diplo- maták, akiknek egyházi ügyek elintézéséhez sem joguk, sem képes- ségük (itt a diplomáciai ravaszságot hozza fel Nocedal) nincsen. Ezen téves véleményt XIII. Leo pápa nevében Jacobini bíboros állam- titkár 1885. april 15-én a madridi nuntiushoz írt levélben vissza- utasította, megcáfolta és szerzőt egyházi büntetés terhe alatt téves véle- ményének visszavonására kötelezte. Acta S. Sedis vol. XVII. 561—9. 1. 3 Pinchetti-Sanmarchi i. m. 89—94. 1. • I. m. 240-288. 1. 289—296. 1.
