Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Hám Antal: Malakiás próféta könyve
MALARIAS PRÓFÉTA KÖNYVE. 39 állatokról is beszél; könyvében erről nincs szó. Amiben megegyeznek, az a tizedek megtagadása és a pogány nőkkel kötött házasságok rosszalása. Csakhogy az ily házasságokat már Ezdrás is elítéli (Ezdr. 9., 12.), tehát a számbavehető hasonlóság Nehemiással csak a tizedekre vonatkozólag állit- ható. Ez az egy adat pedig magában nem elegendő a kor meghatározására.1 Mások szerint Malakiás azon időközben jövendölt, mely Nehemiás első és második jeruzsálemi tartózkodását elválasztja. Ezt támogatja a) hogy Malakiás panaszkodik, hogy nemtelen fösvénységből hibás állatokat áldoznak fel, mi azt mutatja, hogy az áldozatokról már nem a király bőkezű- sége gondoskodik, mint Ezdrás idejében (Ezd. 7., 20—26.), hanem maga a zsidó nép. De Nehemiás alatt a nép meg- ígérte, hogy a szükséges áldozatokról lelkiismeretesen fog gondoskodni (Neh. 10., 32.). Mivel pedig ilyféle hanyagság- ról Ezdrás könyve nem beszél, valószínű, hogy később kapott lábra, akkor t. i., mikor Nehemiás Artaxerxes 32. évében Babilóniába visszatért. Ezt bizonyítja b) az, mit Malakiás 1., 8. mond: »Vidd azt vezérednek, fog-e neki tetszeni? vagy jó szemmel lát-e téged?« Ez Nehemiás idejére nem illik, mert ő nemcsak hogy el nem fogadta a néptől a vezért megillető szolgál- mányokat (Neh. 5., 14. 15.), hanem inkább a sajátjából segítette azt (u. o. 18.). Ha tehát a próféta mégis így szól, akkor ez csak a perzsa kormányzóra érthető, mert csak ennek lehetett vinni és nem Nehemiásnak. * c) Nehemiás távollótéből könnyen kimagyarázható az is, hogy mint csúszhattak be azok a visszaélések, melyeket Malakiás ostoroz. d) Ezekhez járul, hogy mikor Nehemiás másodszor visszatér Jeruzsálembe, majdnem ugyanazon visszaélésekről panaszkodik, mint Malakiás, t. i. a tizedek elhanyagolása és a pogány nőkkel kötött házasságokról. 1 Comely i. m. II/2. p. 614.
