Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Hám Antal: Malakiás próféta könyve
MALAKIÁS PRÓFÉTA KÖNYVE. 339 kát) vagy pedig a pogányokból lett keresztényeket tartotta-e szem előtt ? Az előbbi nézethez csatlakozik szír sz. Efrem. Azonban ha megengedjük is, hogy az ő idejében sok pogány lett zsidóvá, mégsem lehettek annyian, hogy róluk úgy lehessen beszélni, mint a kik »az egész világon« el vannak terjedve. Az igaz Isten tisztelete a pogányok között csak Krisztus után terjedt el. Az ószövetségnek ugyanis nem volt missziói hivatása; az ő feladata csak az volt, hogy az igaz Isten ismeretét a választott nép kebelében tartsa fenn és őrizze meg s készítse elő lassankint az emberiséget a Megváltó eljövetelére. De mikor az Üdvözítő megjelent, kezdetét vette az, mit a próféták (íz. 11, 9.; 49, 6.; 60,9; Am. 9, 12.; Mik. 4, 2.) s Malakiás itt megjövendölt, t. i. az Isten dicsőségének az egész földön való hirdetése (Rein ke). A »nemzetek« alatt tehát csak a pogányokból lett kérész- tényeket tekinthette Malakiás. Es minden helyen áldozni fognak. E szavakkal a pró- féta az ószövetségi áldozatok és a papság megszűnését jövendölte meg. Mert az ószövetség törvényei szerint csak a jeruzsálemi templomban volt szabad bemutatni az áldó- zatokat; midőn tehát Malakiás kijelenti, hogy »minden helyen áldozni fognak«, ezzel kimondja azt is, hogy az áldozatokra vonatkozó törvények érvényüket vesztik s az ószövetségi papság helyébe új papság lép. Áldozni fognak, héberül רטקמ, LXX itvuíaua. Vulg. sacrificatur. A muktár a kátar igének hofalalakú részesülő igeneve. Némelyek főnévnek veszik: suffimentum, incensum, quasi suffitus, thymiama, de ez nem látszik helyesnek, mivel nem valószínű, hogy két egyforma részesülő igenóv álljon egymás mellett olyképpen, hogy az egyik főnévnek, a másik pedig igének vétessék (Corluy Knab.-nól), de meg azért sem, mert itt alanynak nem vehető a szórend miatt, pedig, ha főnév, akkor alanynak is kellene lennie. Ezért valószínűbb, hogy igének veendő s a két participium kötő- szó nélkül áll egymás mellett (v. ö. Kir. I. 16, 16; íz. 33, L). Jelentésére nézve különböznek a vélemények. Sz. Jero- mos (Kenden, Einleitung II. p. 263.) szerint áldozni. De ez 22»
