Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Hám Antal: Malakiás próféta könyve
340 DE. HÁM ÁSTÁL. nem felel meg az ige használatának, mert ahol áldozni annyi, mint elégetni, ott ki van téve a tárgy is, mely eléget- tetik s ezért néhol sz. Jeromos is cremare igével fordítja (Lev. 4, 35; 9, 20.) vagy incendere (Lev. 8, 21; Kir. I. 2, 16.) még gyakrabban addiere-1 használ (Lev. 1, 9. 17; 3, 11. 16; 4, 10.; 7, 5. 31.; 9, 10.; Kir. I. 2, 15.), ahol pedig a katar = égetni, ott illatszerek elégetéséről van szó s legtöbb- szőr sz. Jeromos is úgy fordítja (Kir. III. 3, 3.), accen- debat thymiama; 11, 8. adolebant thura; 13, 2. thura sue- cendunt; Krón. II. 28, 3. adolevit incensum; Oz. 2, 13. accendebant incensum.). — Mások képletesen magyarázzák. Mert — mondják — keleten a jó illatú szereket a tisztelet kimutatása végett szokták égetni, ezért előkelőbb házaknál a vendégeket megérkezésükkor és ha eltávoztak, megfüstöltók. A Mózestől elrendelt illatszerégetésnek vallásos célja volt: kimutatni az Isten iránt való tiszteletet, imádást. Az illat- szerek füstje a Szentírásban is az imádásnak a jelképe (140. [141.] zs. 2; Titk. j. 5, 8.). Malakiás nem gondolhatott az illatszerek szószoros értelemben vett elégetésére, mivel vallásos célból illatszereket égetni csak a templomban lehe- tett, a szertartási törvényeknek pedig az újszövetségben meg kellett szűnniük. Ennélfogva a muktar ezen a helyen csak Isten tiszteletét és imádását jelentheti (C. a Lap.f Grotius, Rémié). Azonban leghelyesebb az a vélemény, hogy a muktar csak tulajdonképpeni értelmében vehető: suffitur, illatszer égettetik. Mert igaz ugyan, hogy az illatszerek füstje és illata szimbóluma lehet a benső imádásnak, azonban itt nem az a kérdés, hogy mily értelme lehet neki, hanem hogy mily értelme van. Már pedig valahányszor füstölésről (incensum, suffitus) van szó a Szentírásban, seholsem fordul elő képletesen, hanem mindig sajátlagos jelentésében. Nem kivétel a képletes magyarázat mellett felhozott 140. zs. 2. és a Titk. j. 5, 8. sem. Mert a zsoltár ezt mondja: »Jusson imádságom mint jó illatszer a te színed elé,« tehát nem magát az imádságot nevezi illatszernek (incensum), hanem azért könyörög a zsoltáros, hogy imádsága oly kedves
