Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Hám Antal: Malakiás próféta könyve
338 DR. HAJI AKT AL. időt részesülő igenévvel is kifejezi (v. ö. Gén. 41, 25.; íz. 5, 5.)1 A nemzetele között, héb. םייוגב, Yulg. in gentibus. A gój néha jelenti magát Izraelt (Gén. 12, 2.; 17, 4.; 35, 11.; íz. 1, 4.; 9, 2.), de gyakrabban és főképpen a többes számban az idegen népeket, pogányokat (Józs. 12, 23.; Jer. 31, 10.; Ezek. 23, 30.; 30, 11.), »barbár, ellenség« fogalommal is bir (2. zs. 1.; 9. zs. 6.). Itt azokat a pogányokat kell alatta érteni, akik az igaz Istent tisztelik. De kérdés: vájjon Malakiás az ő korabeli prozelitákat (pogányokból lett zsidó1 Ennélfogva nem fogadható el sem sz. Efrem álláspontja, ki ezt a helyet a próféta idejére vonatkoztatja s azzal okolja meg, hogy azért volt nagy akkor Jehova neve a pogányok között, mert ezek hallottak azokról a csudákról, melyeket Jehova Egyptomban és Kánaán elfoglalása alkalmával művelt; még kevésbbé Presséié, aki sokkal többet állít arról a korról, mint amennyit mondani lehet: »Und in Wahrheit, — wenn wir die Zeiten vor dem babylonischen Exil und nach demselben vergleichen, müssen wir sagen, dass hin- sichtlich der Kenntniss und der Hochachtung, ja der Anbetung des Namens Jehova’s ein ungeheurer (!) Umschwung erfolgt war . . . Wodurch er erfolgt war, nämlich durch das Gericht über den Götzen- dienst Vorderasiens und Aegyptens, welches das Auftreten des Cores und die persische Herrschaft ausübte, und durch die freundliche Berührung des Zoroastrismus mit der Prophetie Israels; ebenso, dass dieser grosse Umschwung erst erfolgen musste, damit der Boden für das Christenthum zubereitet wurde, und dass dieser Umschwung den eigentlichen Charakter derjenigen Periode der Weltgesichte ausmacht, welche unsre drei Propheten angehören (t. i. Aggeus, Zakariás és Malakiás), haben wir in der Einleitung ausgeführt. Auf diesem Umschwung weist der Prophetin V. 11 mit allem Nachdruck hin und zeigt in Jerusalem und sein Altar gering geachtet sei, und wie die Priester sich angespornt fühlen sollten, ihren Dienst viel- mehr nur desto gewissenhafter erfüllen* (i. m. 319. 1.). Ez mind túl- zás; mert hogy a fogság után a zsidók ragaszkodtak az egy Istenhez, megengedjük, hiszen vasvesszővel fenyítette meg őket Jehova; hogy azonban Jehova tisztelete oly »óriási lendületet« nyert volna, mint Préssel állítja, megcáfolja Ezdrás és Nehemiás könyve, sőt Malakiás is, mert ha csakugyan oly óriási lett volna a zsidók hitbuzgósága, akkor nem lehet érteni, hogy miért dorgálja őket Malakiás ? Az meg tiszta hypothesis, hogy Jehova tisztelete a pogányok között annyira el volt terjedve, mint Presse! véli.
