Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Hám Antal: Malakiás próféta könyve
MALAKIÁS PRÓFÉTA KÖNYVE. 331 többi ok között,* bogy t. i. a papok a második templomot nem tartották olyan kiválónak, mint az elsőt s ezért úgy gondolkoztak, hogy oltárát sem kell már annyira becsülni, hogy hibás áldozatokat is ne lehetne rajta bemutatni (HosenmReinke, Pressei, Keil, Trochon, Quandt). Valóban már Aggeus (1, 4. kk., 2, 4.) és Zakariás (4, 10.) próféta is küzd ama hamis felfogás ellen, mely a papság és a nép között a második templom felől lábrakapott, amelynek kifolyása volt, hogy mivel kevesebbre becsülték azt, mint Salamon templomát, az építkezésnél nem igen buzgólkod- tak; ebből következett, hogy miután felépítették, az isten- tisztelet betartását sem viselték szívükön. A papok hely- télén gondolkozásmódja volt tehát az oka annak, hogy az Ur oltára megvettetett a hibás áldozati állatok bemutatá- sával (8. v.). Mert midőn hanyagul teljesítették kötelessé- güket az állatok kiszemelésében, világosan bizonyították, hogy a vallással és ügyeivel édes-keveset törődnek, mi annál megrovandóbb volt, mert a zsidókultusznak az áldó- zatok voltak a legfontosabb része. [A LXX. még hozzáteszi: •/.cd rá txiTi&tueva e^ovSsv- meare et quae superposita sunt, despexistis, és a mik rátétettek (t. i. az oltárra), megvetettétek. Ez a hozzáadás Mai. 1, 12. verséből van kölcsönözve.]. 8. v. Ha vak barmot hoztok áldozatra, nem rossz-e az? s ha sántát hoztok és betegest, nem rossz-e az? vidd azt vezé- vednek, fog-e neki tetszeni? vagy jó szemmel lát-e téged? úgymond a seregek Ura. Miután a próféta rámutatott az okra, melyből az oltár megvetése származott, most rátér a megvetés külső meg1 C. a Lap. szerint (in h. 1.) az oltár megvetésének négy oka volt: 1. mivel a 70 évig tartó babyloni fogság ideje alatt nem mutat- tatott be áldozat, a nép lassankint elszokott tőle s a papok is gon- datlanokká lettek, elhanyagolták tisztüket, nem törődtek vele; 2. mert a második templomot nem tartották a salamoni templommal egyenlő szentségűnek; 3. a visszatértek szegénysége, melynek az lett a következménye, hogy miután a nép nem adhatott oly dús áldozatokat, milyeneket a papság várt, ez nem teljesítette köteles- ségét, hanem más úton gondoskodott élete fentartásáról; 4. mivel a
