Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Hám Antal: Malakiás próféta könyve
332 DR. HÁM ANTAL. nyilatkozására: a hibás áldozatokra s felho*z néhány esetet, mint amelyekben a papok hanyagsága a legszembeszökőbb. Ezzel azonban a próféta korántsem akarja azt mondani, hogy egyéb hiba nincs az áldozatok körül, hanem az emli- tetteket csak példa gyanánt emeli ki, amiből a papok levon- hatják a következtetést a többi hibára nézve is. Ha vak barmot hoztok áldozatra . . . ha sántát hoztok és betegest ... A Levit. 22, 18—27. és Deut. 15, 21.; 17, 1. szerint csak oly állatokat volt szabad feláldozni, melyek hiba nélkül voltak, az oly állat ellenben, melynek »hibája van, vagy sánta, vagy vak, vagy valamely részében rút, vagy béna«, nem volt feláldozható. Malakiás azzal vádolja a papokat, hogy ezt a törvényt semmibe sem veszik, hanem világos rendelkezése dacára vak, sánta és beteges, vagyis egyszóval tiltott állatokat áldoznak fel, azt jelentvén ki róluk: nem rossz. Ez ugyanis nem kérdő (XXX, kedd, sz. Je- rom., Eib., Calmet, Kereszti/), hanem kijelentő mondat. Mint kérdő mondatnak ez volna az értelme: nem rossz-e, nem vétek-e hibás állatokat áldozni fel ? holott itt nyilván nem erkölcsi vétségről, hanem áldozati állatokról van szó. Mást kell tehát ama szavakból kiolvasnunk. Tudvalevő, hogy a hagyomány szerint1 az állatokat, mielőtt feláldoztattak volna, a papoknak meg kellett vizsgálniok, vájjon meg- felelnek-e a törvény követelésének s azokat, melyekben a törvénytől tiltott hiba volt, vissza kellett útasítaniok. Malakiás korában pedig a papok felületesen végezték tisz- tűket s ha hibás állatokat hoztak is, azt mondták rá: nem rossz, nincs benne hiba, feláldozható (Kosenm., Keil, K1iab.). Ez mutatja azután, hogy mennyire kérges már lelkiisme- retük, mikor a rosszat is jónak Ítélik. Hogy ez az eljárá- suk mennyire helytelen, a próféta kézzelfogható okkal mutatja ki. papok látták, hogy nem Isten emészti meg az áldozatokat, hanem a tűz, a jobbakat maguknak tartották vagy hitványabbakkal cserélték ki, úgy gondolkozván, hogy a tűznek ilyen is jó. 1 Philo, De animal, sacrif. időn. Idézi Scholz, Die hh. Alter- thümer des Volkes Israel. Regensburg. 1868. II. rész. 127.1. 1. jegyzet.
