Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Hám Antal: Malakiás próféta könyve
MALAKIÁS PRÓFÉTA KÖNYVE. 317 lett az elsőszülöttség joga s ezzel az isteni Ígéretek, védelem és kinyilatkoztatások birtoka. Ugyanez áll Jákob utódairól is; Esaut és Jákobot ugyanis ellentét végett bozza fel a próféta, mivel pedig a 4. versben nemcsak Ésauról, banem ennek utódairól is van szó: épp úgy Jákob alatt az ő ivadékai is értendők (sz. Jerom, Rib. C. a Lap., Grot., Schulz, Reinke, Schegg, Keil, Trochon). Hogy miben nyilatkozott meg az Úrnak Jákob iránt való szeretető, a próféta nem mondja, mivel ezt a Szentírás elbeszéléséből mindenki tudta, valamint azt a különböző sorsot is, melyben Esau részesült, tebát ezeknek bővebb magyarázatára nem volt szükség; azt sem említi, bogy mik voltak ama szeretetnek jelei, mellyel az Úr Jákob utódai iránt viseltetett, azonban abból, mit Esau utódainak vigasztalan sorsáról ír, elég világosan kitűnik. Amit a próféták Edom ellen jövendöltek, minden beteljesedett (v. ö. Am. 1, 11, k.; íz. 34, 6; Jer. 49, 7■—13; Ezek. 25, 14): leigáztattak, szétszórattak, orszá- guk romba dőlt, kietlenné vált. Mily más volt az Úr Jákob utódai iránt! Noha bűneik miatt ezek is megérdemelték a száműzetés büntetését, az Úr mégsem hagyta őket elpusz- tulni: kiszabadította a fogságból, országukat helyreállította s ezzel zálogát adta a szebb, messiási jövőnek, mely reájuk vár. És az Istent erre nem indította más, mint a szeretet. (Schegg, Reinke, Kndb., Quandt). 3. v. Esaut pedig gyűlöltem, és pusztákká tettem az ö hegyeit, és örökségét a sárkányok lakhelyévé. Esaut, nemcsak őt magát, banem mint a következő 4. vers mutatja, utódait is. Gyűlöltem, azaz kevésbbé szerettem (C. a Lap., Rosenm., Schulz, Calm., Reinke, Quandt). A szána ugyanis a Szent- írásban nem jelent mindenütt teljes elfordulást valakitől, valakinek teljes megvetését, banem gyakran a viszonylagos szeretetnek kisebb mértékét fejezi ki. így G־en. 29, 31. olvassuk: »Látván pedig az Úr, hogy (Jákob) megveti — יכ האו/ש — Liát... « vagyis nem szereti úgy, mint Rákéit. Az újszövetségből klasszikus példa rá Luk. 14, 26: »Ha ki hozzám jő, mondja az Üdvözítő, és nem gyűlöli atyját és
