Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Hám Antal: Malakiás próféta könyve
318 DR. HÍM ANTAL. יי-י^?! anyját . . .«, melynek magyarázatát adja Mát. 10, 37: »Aki atyját vagy anyját jobban szereti, mint engem . . .« (L. még Deut. 21, 15; Példab. 14, 20; Mát. 6, 24; Luk. 16, 13; Ján. 12, 25; v. ö. Mát. 10, 39; 16, 25; Márk. 8, 35; Luk. 9, 24; 17, 33; Titk. jel. 12, 10, 11.). Hogy itt is ebben az értelemben kell felfogni, mutatja az ellentét, melybe Jákobot és Esaut állitja. Mert ha a Jákob iránt való szeretet jótéte- menyekkel való elhalmozásból állott, akkor az Esau iránt való gyűlölet nem lehet más, mint jótéteményektől való megfosztás, nemgazdagítás stb., anélkül, hogy a gyűlölet igenleges jelei pl. kárt okozni, szerencsétlenséggel sújtani stb. volnának vele összekötve. Egyértékű tehát a nem szeretni, nem törődni valakivel kifejezéssel. Malakiásnak ezen Jákobról és Esauról mondott szavait sz. Pál nyilatkozatával kapcsolatban némely protestáns fel- hozza a dicsőségre való föltótien előrerendelés és a pokolra való föltótien kárhoztatás valóságának bebizonyítására. De ez tévedés. Mert igaz ugyan, hogy ha e kiszakított részt olvassuk: »Mert midőn még nem születtek (a gyermekek), sem valami jót vagy gonoszt nem cselekedtek, (hogy az Istennek választás szerinti végzése megmaradjon), nem a cselekedetekért, hanem a hívónak akaratából mondatott neki: hogy a nagyobbik szolgálni fog a kisebbiknek, amint írva vagyon: »Jákobot szerettem, Esaut pedig gyűlöltem« (Hóm. 9, 11—13.), úgy tűnik fel, mintha sz. Pál csakugyan egyes embereknek a dicsőségre való előrerendeléséről s mások- nak kárhoztatásáról beszélne, azonban nem szabad feledni, hogy az összefüggő szöveg részeit egymástól függetlenül magyarázni nem lehet, továbbá, hogy sz. Pál csak oly érte- lemben idézhette Malakiás szavait, mint a mily értelmet tulajdonított azoknak a próféta. Már pedig Malakiás, mint láttuk, nem Jákobról és Esauról a személyről, hanem bennök az ő utódaikról, a zsidó és edomita népről is beszólt. Ily értelemben kell tehát vennünk sz. Pálnál is. Ha már most a rómaiakhoz írt levél összefüggő szövegét tekintjük, látjuk, hogy sz. Pál a szóban forgó helyen azokat támadja, akik azt állították, hogy mivel ők Ábrahámtól származtak, joguk van
