Hittudományi Folyóirat 16. (1905)

Dr. Hám Antal: Malakiás próféta könyve

314

DR. HÁM AMTAL.

előbbi fejezetben Agur a hazugság, hiúság, bevádolás, telhe- tétlenség s egyéb bűnök ellen beszél, tehát a teher értelem a legjobban megfelel neki, sőt mi több, nem is lehetne beszéddel fordítani, mert a rákövetkező neúm, effatum, ora- culum, beszéd szó miatt indokolatlan tautológia jönne elő. A 31-ben pedig Lemuel királyt feddi anyja, tehát a massza teher értelme a helyes. Tehát nincs ok, miért a Vulgata fordí- tásától el kellene térnünk.

Izrael ellen; nem ellen, hanem Izraelhez, mi által a próféta jövendölésének szomorúságát enyhíti (sz. Jerom.). Értelme: Isten megbízott e szomorú jövendöléssel, mint teherrel, hogy azt, mintegy Izraelhez vigyem s neki elő- adjam (C. a Lap.). Izrael alatt főképpen azokat kell érteni, kik Júda és Benjámin törzséből Círusz és Dáriusz Hisztaszpisz engedelmóből visszatértek a fogságból Palesztinába (sz. Jerom., Lyr., Sanet., C. a Lap., Grotius.) Hogy ezeket Izraelnek nevezi, holott a fogság előtt Júda volt a közös nevük, Izrael pedig a tíz törzset jelentette, ennek oka az lehet, hogy miután fogságba hurcoltatott a tíz törzs, az Izrael név elvesztette megkülönböztető jellegét (sz. Jerom.), de lehet az is, hogy az új telepesek az egész nemzetet kép- viselvén, felvették az Izrael nevet, mint amely őket folyto- nosan emlékeztette ősatyáik hitére, Istennel való szoros viszonyukra, Isten védelmére s Izrael jövendő magasztos hivatására.

Malakiás által héb. ך1ד Vulg. in manu Malachiae. A bejad az eszközt fejezi ki, mely által az Űr szavait tudtul adja: Malakiás közvetítése által (v, ö. Exod 9, 35;

י.).29 ,35

[A LXX. még hozzáadja e vershez: JéaJe 81) (711 rág y.aoSíag i׳u17>ע vegyétek szívetekre. Sz. Jeromos azt tartja, hogy ez a hozzáadás Aggeus 2, 16. verséből van kölcsönözve, s kétféleképpen vehető: arról, mit előbb mondott a próféta vagyis az első versről, hogy t. i. Isten szava, tehát figyel- jenek, vagy pedig arról, mi ezután következik, s arra szól. hogy amit most hallanak, szívükbe zárják, eszükbe véssék.]

1 Sz. Jerom. (h. 1.) »Manum pro operibus accipite.«