Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Székely István: Az én sugalmazás-elméletem
300 DK. SZÉKELY ISTVÁN. A sugalmazott anyag ezen szolgáltatásának módja es foie a sole féle lehet a szerint, hogy milyen állapotban van az ismerő tehetség előlegesen a tudatba emelendő és kijelölendő anyaggal szemben, a) Némelykor az ember nem tudhatja a tárgyat, mert az a természetes megismerésre nézve hozzá- férhetetlen, akár azért, mert az ész korlátain kívül esik (pl. a mysterium), akár mert a lehetséges észlelés határain túl fekszik (pl. a teremtéstörténet), b) Máskor a szentíró megtudhatja, de tényleg nem tudja a dolgot, legyen az akár elvont igazság, akár tény. c) Máskor nem tudja, de tudta a dolgot, t. i. elfelejtette, d) Máskor tudja, de rosszul, rosszul képzeli, rosszul emlékszik, vagy az igazat hamissal keverve tudja, e) Néha jól tudja a dolgot (elvont igazságot vagy tényt), akár természetes úton, akár előbbi kinyilat- koztatásból, de csak habitualiter, anélkül, hogy tényleg rágondolna, f) Vagy jól tudja a dolgot és tényleg (actu) rágondol. Megjegyzendő, hogy csak tudásról van szó, nem értésről; mert nem okvetetlenül szükséges, hogy a szentíró a sugalmazott dolgot megértse. Más a tudás, más az értés. Jól tudhatunk valamit anélkül, hogy belsőleg megórtenők, pl. a szentháromság titkát. Természetes, hogy a tudatbaemelés vagy ־kijelölés módja és mértéke mindezen esetekben különböző: Deus in necessarus non deest, in superfluis non abundat. Világos, hogy az a) esetben határozott közlésre van szükség. A b) esetben a) vagy szintén közölni kell az íróval a dolgot, ß) vagy rábírni, hogy utána járjon és természetes utón (pl. gondolkodás, forráskutatás útján) megtudja azt. Ez a rábírás, mint az akarat mozgatása a motio körébe tartozik, s mint ilyen, itt elesik. De szükséges lehet a kutatás mellett az értelem megvilágítása és segítése is. A c) esetben eszébe kell az írónak juttatni az elfelejtett dolgot a) vagy köz- lés útján, ß) vagy a visszaemlékezés segítése által. A d) esetben a) vagy közölni kell vele az igazságot, ß) vagy értelmét és emlékezetét segíteni, hogy azt megtalálja. Az e) esetben semmi közlésre szükség nincs, de szükség van a tudatbaemelésre, a lappangó ismeret felébresztésére.
