Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Székely István: Az én sugalmazás-elméletem
296 DR. SZÉKELY ISTVÁN. dogmatikai fejtegetésen, mint tárgyamhoz szorosan nem is tartozón, átsiklottam, sőt az eredeti kézirat számos magyarázó kifejezését nyomtatás előtt rövidség okáért kihagytam, amit utólag sajnálok. De így is azt hiszem, hogy figyel- mesebb olvasás mellett némely félreértés elmaradt volna. A legfőbb félreértés a sugalmás fogalma és mozzanatai körül merült fel. Én a (szoros értelemben vett vagyis az írott tanítást közvetítő) sugalmazást így határoztam meg: motio hominis ad scribendum et in scribendo illuminatio ejus (revelans vel errorem arcens) ac directio, quibus liber principaliter Dei opus verbumque efficitur. Tehát a sugal- mazásban három működést (aktust) különböztetek meg: a) a mozgatást, motiót, b) az anyag szolgáltatását, intimat iát és c) az igazgatást, directiót. Ha a sugalmazásnál Isten az írót, mint puszta eszközt használná, akkor csak egy működés volna benne: a gépile- ges hajtás. De nem így van;1 a sugalmazásnál az emberi szerző megtartja egyéni tevékenységét; Isten gondolatai nem- csak az író kezén, hanem lelkén is átmennek. Szükséges tehát először is az író lelki tehetségeit célszerű működésbe hozni, vagyis mozgatni. Azonban a sugalmazásnál Isten akar beszélni az író által; tehát kell, hogy gondolatait az író leikébe helyezze, vagyis neki a megírandó anyagot meg- adja. Azonkívül a sugalmazott dolog arra van szánva, hogy az emberek tudomására jusson, tehát megfelelő alakot kell öltenie gondolatban és beszédben, s e végre az eszmék kialakulását és kifejezését igazgatni kell. A mozgatás ered- menye a szerző mülcödése, az anyagszolgáltatás eredménye a tartalom, az igazgatás eredménye az alak. Hogy egy félreértésnek elejét vegyem, mindjárt ki jelen- tem, hogy e működések nem dologilag (realiter) különböző és időben egymásrakövetkező tények, hanem egymástól csak elvontan különböznek (distinctio rationis cum funda- mento in re), s a valóságban párhuzamosak és időre nézve 1 Lehetségesnek lehetséges a sugalmazás a szerző minden öntevékenysége nélkül, pl. teljes elragadtatásban is. De ha van is ilyen, nagyon ritka és csak kivétel.
