Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Schermann Egyed: A Szentírás sugalmazott voltának fogalma és kiterjedése
A SZENTÍRÁS SUGALMAZOTT VOLTÁNAK FOGALMA ÉS KITERJEDÉSE. 275 képen írásra való indításnak (motio ad scribendum) kell tőle kiindulnia. Azonban az írásra való megelőző akarati indítás nem elég, hanem ép oly szükséges továbbtartó és kísérő akarati irányítás és vezetés is (directio in scribendo). Mert ha Isten a szentírót a vele közölt és megismertetett igazságok írásbeli feljegyzésénél egészen magára hagyta volna, akkor az ismeretes igazságok közül egészen önkénye szerint azt írta volna meg, ami neki tetszett volna, tehát egyes dolgokat kihagyhatott volna, másokat hozzátoldhatott volna, vagy legalább is azt, amit Isten megállapított, egész más módon, egész más elrendezésben és egymásutánban ír- háttá volna meg, mint ahogyan Isten akarta; tehát Isten nem lehetne fő ok, nem lehetne egyszerűen szerző, mert amit nem ő állapított meg, ami nem az ő akarata szerint tör- tónt, azt nem ismerheti el művének. 1. Hogy tehát Isten egyszerűen a• szentkönyvek szer- zője, fő oka lehessen, nem elég, hogy írásra való indítást és felhatalmazást adjon; nem elég, hogy csak általánosságban állapítsa meg, mit kell megírni; hanem szükséges, hogy ő maga egész különösen és pontosan határozzon meg minden gondolatot és igazságot és ezeknek egészen akarata szerint való megírásáról gondoskodjék, szóval írásközben is irá- nyítsa az író akaratát. Mert ha a szentszerző bármit is saját tetszése szerint írt volna és ahhoz, amit Isten akart és megállapított, bármit is csatolt vagy beleszőtt volna, akkor lehetne ugyan mondani, hogy a Szentírás Isten szavát vala- hogyan tartalmazza, nem pedig, amint az egyház kezdet óta mindig vallotta, hogy egyszerűen Isten írott szava. 2. Az írás és hagyomány tanuságtételóből világos, hogy a szentíró nem ember szavát, hanem Isten szavát írta, és hogy nem saját nevében, hanem Isten nevében írt, nem mint fő ok, hanem mint alárendelt, mint eszközi ok műkő- dött. (Y. ö. Exod. 4, 16. Jer. 15, 19. Zách. 7, 12. Pót. I. 1, 21. Kor. I. 14, 2. Symbolum Nicänum; Origenes, róm. sz. Kelemen, Aranyszáju sz. János, sz. Irén, sz. Ágoston, Nagy sz. Gergely stb. iratait az ismeretes dogmatikus vagy bib18*
