Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Kováts Sándor: A feltámadott test azonossága a mostanival és az egyediség elve
226 DK. KOVÁTS SÁNDOR. állatoknál ez az eset. akkor az ily egyed feltámasztása, egyedi azonossággal lehetetlen; állat nem lehet feltámadás alanya, feltámadáskóptelen — legfeljebb az volna lehetséges; hogy Isten valamely állati hullát újra életre hélt és régi benyo- másainak emlékezetét felkelti henne, hogy a continuitást helyre- állítsa.1 Ellenben ha valamely lény egyszer egészen elenyé- szett, annak vége, az elenyészett marad. Azért, úgymond dr. Schell, nem lehet a feltámadás dogmája nevében köve- telni a feltámadás utáni test anyag szerinti azonosságát a mostanival, akár az összes anyagi alkatelemek, akár tetszés szerinti részük azonosságát, akár a halál pillanatában, akár az élete folyamának tetszés szerinti pillanatában benne sze- replő anyagi elemek azonosságát. Ezt a zárkövetkeztetést vonja le Schell. F) Azután így folytatja fejtegetését: a dogma nem követeli, hogy a feltámadás utáni testbe felvétessenek akár a földi élet egész folyamán testünkben szerepelt anyagi elemek, akár azok tetszés szerinti része; de viszont ott, ahol lehetséges, nem kell kizárni a feltámadandó test anyag szerinti azonosságát. Melyek ilyen esetek, azt maga felsorolja a követ- közökben: E tekintetben is sok és nagy különbség foroghat fenn, így folytatja Sehell, amennyiben lehetnek esetek, hogy némely test anyaga fenmarad, megó'rzi a continuitást, más testek ellenben elemeikre bomlanak, feloszlanak. Akik az utolsó napon még élni fognak, azoknak teste átalakíttatik, azt tanítja sz. Pál. Kor. I. 15, 51. és Kor. II. 5, 4. és Tessz. I. 4, 16. Azon emberi testek, melyek romlatlanul, épségben fenn- maradtak, akár Isten különös, kitüntető kegyelméből, akár a természettörvények, vagy a sors, azaz a gondviselés ked- vezéséből, azokat mindenesetre régi birtokosuk veszi fel újra. így pl. a szentek ereklyéi, csontjai s egyéb testi marad- ványai, melyeket a szentek iránti tisztelet, vagy Isten kegyelme, megóvott a feloszlástól, szétszóratástól és így 1 Ezzel a eoncessioval Schell önmagát cáfolja meg — mert ha a halál után rövid idővel lehetséges ez, miért ne volna hosszú idő múlva lehetséges ugyanaz ? Az embernél pedig fenmarad a lélek.
