Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Kováts Sándor: A feltámadott test azonossága a mostanival és az egyediség elve
A FELTÁMADOTT TEST AZONOSSÁGA. 227 attól, hogy az általános anyagcsere nagy körforgásában mások testébe kerüljenek mint alkatelemek, természetesen az illető szentek feltámadás utáni testébe kerülnek. Ez azon számos esetleges (accidentális) kitüntetések egyike, amely nemcsak a jóknak, hanem sok gonosznak is osztályrészül juthat azon állásból kifolyólag, amelyet az életben elfoglalt, vagy a sors, a véletlen kedvezéséből. Ez kivétel az általános sors alul, aminő kivétel úgy az életben, mint a halálban osztályrészül jut kiváltságos, szerencsés személyeknek. De csakis kivétel, mert kevés ember oly szerencsés, hogy alkotásai, iratai, neve, bizonyos értelemben halhatatlan, vagy teste romlat- lanul fenmarad, szellemi avagy testi ereklyéi fenmaradnak. Más különbségek sokkal jelentősebbek az örökkévaló- ságra és a feltámadás utáni állapot milyenségére, mint a testi maradványok különböző sorsában mutatkozó nagy különbségek, amely utóbbi különbségek kiegyenlítésére a scholastikusok Isten mindenhatóságától csodát követelnek.1 Az emberek nagy tömegének sorsa az, hogy teste és emlékezete a feledés tengerébe merül, testük feloszlik, alkotásaik, műveik elpusztulnak, de azért lényeges létérdekeik ezáltal rövid- séget még sem szenvednek. Ezen különbségek a mindenség- ben mindenütt mutatkozó változatosság törvényének szükség- képeni folyományai, tüneményei. Azért felesleges és dóré követelés, úgymond Schell, ezen különbség eloszlatása végett a mindenhatóságra appellálni, csodát követelni — mert külön- ben el kellene ismernünk, hogy az absolut egyenlőség az igaz- ságosság feltétlen követelménye, ami veszélyes consequentiára vezetne. — Ebből látjuk, hogy Schellre nézve épen az ellen- kező eset, hogy t. i. némelyek teste épen fenmarad, képez nehézséget, amely nehézséget itt megoldani iparkodik. Ezek után szellemi rokonai: Origenes, Durandus és Lacor- daire védelmére kel. Epiphanius (Haeret. 64.) szerint, úgy- mond, Origenes azt tanította, hogy a lélek más anyagból fog a feltámadáskor új testet formálni, de lényegében ugyan1 Itt Sohell elfeledi, hogy a test feltámadása már amúgy is csoda, Isten hatalma, Isten közbelépése kell hozzá, mert a test fel- támadása »non est naturae debita«. 15* f
