Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Kováts Sándor: A bibliai tulajdonnevek és idegen szavak írásmódjáról
VEGYESEK. 113 ךרסנ (Nisro/ch), Merodach, זןדארמ (MerodáJch), Sesach, זןשש (SésáJch) stb. A magyarban is A’A-át írunk, ha a Ad/-ban nincsen dáges lene. — Természetesen a Ttof mindig k, felső hangzók előtt is, pl. Cedar, (Kádár), Cedmihel, לאימדןל (Kedmi’él), Ascalon, ],ילוליא (Áskálon), Aphec, ןלפא (Áfák), Acces, ע5שן (Ákkés), Cedimoth, *רייל״לןל (Kedimót), Cibsaim, םיצבקל (Kibszáim), Cin, *ןל {Kin), Ceila, הליעק_ (Ke’ilá) stb. Még nagyobb baj van a sziszegő betűkkel. A záint a Yulgata rendesen z-vel írja, pl. Zabdi, ידבז (Zábdi), Beelzebub, ־לעב בובז (Be’ cl-zebub), Abiezer, רזעיבא (Ábie'zer), Ascenez, ז:ןלשא (Askenez), Zambri, יימז (Zámri), [a b csak kisegítő betű, vala- mint Esdrásban a d betű, zsidóul ugyanis ארזע LXX Ti 0 Hoag.] De azért előfordul, hogy a záint egyszerű s-szel írja, pl. Barsaith תיזיב (Bárzáit); természetesen, mivel a magyarban külön betűnk van rá, a záint mindig z-ével fogjuk írni, tehát az utóbbi esetben visszaállítjuk a z-ét. Megfordítva az is előfordul, hogy a Yulgata más sziszegő betűket z-ével ír, pl. Azael לאהשא (Aszá’él). Természetesen ilyen esetekben visszaállítjuk az eredetinek megfelelő magyar sziszegő betűt. A számekh és a szín természetesen a magyarban sem különböztethető meg, azért mind a kettőt egyszerűen sz-szel írjuk. — A czádét a Yulgata általában egyszerű .s'-szel írja, pl. Sela, הלצ (Czéllá), Samaraim, םירמצ (Czámáráim), Segor, יעצ (Czeghor), Siceleg, גלקצ (Czikéleg), Phares, צרס (Fárecz), Sephora, היפצ (ismert), Hús, צוע (ismert), Asem, םצע (Áczem), Asemona, מצע1ן (Aezemon) stb., vagy z-ével írja a Vulg., pl. Zadok, Zalphaad stb. Mit tegyünk már most a czádé-xal a magyarban ? Nézetem szerint, mivel van rá külön betűnk, a cz-ádét írjuk cz-ével, kivéve a már nagyon megszokott neve- két, ahol mégis legalább annyiban jelezzük, hogy kettős ssz-et írjunk. — A sint a latin nem tudja írni, mivel nincs s betűje, azért s-szel írja, pl. Elisa, השילא (Elisá), Elisabeth, עבשילא (ismert), Tarsis, שישרת (Társis), Sammoth, מש1ת (Sámmót) stb. Sőt néha kettős ss-sel írja a Yulgata, pl. Assem, םשה (Hátsem), Vasseni, ינשו ( Váseni), Abessalom, םולשבא (ismert Hittudományi Folyóirat. 1905. 8
