Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Kováts Sándor: A bibliai tulajdonnevek és idegen szavak írásmódjáról
112 VEGYESEK. gyár átírásban tehát, mivel a magyar írás nem ismeri a th-kt, legjobb lesz indiscriminatim egyszerű /-ót írni. Ami a félhangzókat illeti, a vau-1 rendesen n-ével írja át, pl. Javan, Yasthi, Yasseni, csak néha á után u, pl. Aurán, ןרוה; Esau, ושע. Ezsau már ezen alakjában meg- honosodott, de az előbbiben vissza keilend állítani a 71-át is, a v-ét is. Hávrán. — A másik felhangzó a jód, a szó elején és hangzó előtt mindig j, vagyis mássalhangzónak írja, pl. Jabin, Jotham, Jubal, de ha a szó elején hangzó nélkül áll, akkor majd i, pl. Isaias, Idida, majd je, pl. Jeru- salem, Jeseia; végül szó elején chirek-kel egyszerű hosszú f-nek írja, pl. Izrael, Ismael, de ez esetben is előfordul hogy je-nek írja, pl. Jesse, יש;, Jesia, היש;. Máskülönben azonban mindig hangzó, pl. Madai, Ulai, akkor is egyszerű i, ha dages-sei kettőztetve van, pl. Sión, ןויצ. A ghimel mindig g, de már baj van a kaph-fal és a koph-fal, miután a latin abc képtelen a magas hangzók előtt (i, é) k-kt írni.1 A kaph-ot a szó elején rendesen c/z-ának írja, pl. Chanaan, Chus, שמ (Kús), Chelion, ןוילכ (Kéljon), Chelmad, ימלפ (Kélmád), Chelach, הלכ (Kélách) stb. Ez ese- tekben a magyarban a k-kt visszaállítjuk, mint Kánaán esetében a közszokás visszaállította. Továbbá chirek-kel a szó elején rendesen Cé-t ír, pl. Cetim, םיתפ (Kétim), Cethlis, שילתפ (Kétlis), Ceseleth Thabor, ־תולמכ רמת (Készélet Tábor) stb. A szó közepén a káf-ot vagy c-ének vagy c/i-ának írja aszerint, amint magánhangzó vagy mássalhangzó előzi meg, pl. Achis, שמא (Akhis), Ascenez, זנכשא (Áshénez). Ha pedig k és sz találkoznak, egyszerűen latin x-et ír, pl. Axa, הסכע (Ákszá), Axaph,1 2 •-if:א (Aksáf), Arphaxad, דשכמ־א (Árfáksád). Természetesen ezen esetekben felbontjuk az x-et és magya- rosan írjuk, mert a magyar nyelvben idegen az x, e tekin- tetben a magyar írás a zsidóval egyezik. A szó végén a Yulgata mindig ch-kt ír, pl. Mosoch ךשמ (Mosokh), Nisroch, 1 Azért a Vulgata c-jót mindig k-nak kell olvasni. Lásd Kaulen, Handbuch der Vulgata. Mainz, 1870. 9. oldal. 2 így van Írva Jozsue 19, 25., ellenben Achsaph, Jós. 12, 20.
