Hittudományi Folyóirat 15. (1904)

Dr. Notter Antal: Az egyház kizárólagos törvényhozó joga

AZ EGYHÁZ KIZÁRÓLAGOS TÖRVÉNYHOZÓ JOGA.

5

sági törvényhozó jogáról szóló tant legalább is annyiból, hogy kitűnik, mikép ez a kizárólagosság nem dogmatikai jellegű.

E kérdések tisztázásához kíván hozzájárulni ez a tanulmány, melyben a következőkről lesz szó:

1. A kereszténység első századaiban vallotta-e az egy- ház azt, hogy a keresztény házassági köteléket illetőleg ónálló és eredeti törvényhozó joga van;

2. a kereszténység első századaiban vallotta-e az egy- ház azt a felfogást, hogy a keresztény házassági kötelékre vonatkozó önálló és eredeti törvényhozó jog kizárólag őt illeti;

3. min alapszik az egyháznak a keresztény házassági kötelékre vonatkozó önálló és eredeti törvényhozó joga és különösen min alapszik kizárólagos törvényhozó joga;

4. ha a forrástanulmányok bebizonyítják, hogy egy- felől az egyház kizárólagos házassági törvényhozó jogáról szóló meggyőződés nem uralkodott az első századoktól fogva az egyházi öntudatban; másfelől a keresztény házasság szentségi jellegének teljes elismerése sem volt meg mindig az egyházi tudomány képviselőiben: vájjon megdönti-e ez az egyház kizárólagos házassági törvényhozó jogáról, vala- mint a keresztény házasság szentségi jellegéről szóló tant;

5. mely dogmatikai, bölcseleti, erkölcsi vagy jogi érvek harcolnak az egyház házassági törvényhozó jogának kizá- rólagossága mellett és ellen;

6. vájjon az egyház házassági törvényhozásának kizá- rólagosságáról szóló tan mellett az állam kedvezőtlenebb helyzetben van-e, mint azon tan mellett, mely az egyház- nak a keresztény házassági kötelékre vonatkozólag önálló és eredeti, de nem kizárólagos törvényhozó jogot tulajdonít.

Az első kérdés nyilvánvalóan történeti kérdés s így, ami a kutatás módszerét illeti, szerintem nyilvánvaló, hogy ez is csak történeti lehet. Azonban a középkor virágzó kánon- jogi főiskoláin, valamint azon idők kánonistái után induló íróknál, pl. Reiffenstuelnél, XIV. Benedek pápánál és ezek leíróinál, kivonatolóinál és követőinél, ezeket nem történeti kérdésekként tárgyalták, hanem a kifejtett kánonjog elveit visszavitték a régi századokba.