Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Kivánatos újítások a hittudományok egyetemi előadásain
HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK. 791 elleneinek támadása a kereszténységnek és az egyháznak természetfölötti jellege ellen irányul, a hittudománynak tehát görcsösen kell oly hitvédelemhez ragaszkodnia, amely úgy tartalmilag, mint alakilag megfelel a tudományos követelményeknek. E nélkül saját létjogosultsága is kérdé- sessé válik. Figyelemmel tehát arra, hogy mily terjedelmes a különböző anyag s mily fontos kihatással bir a gyakor- lati életre s főkép a lelkipásztor működésére nem csekély károkat okozhat, ha a hitvédelmi tanulmányt csak felüle- tesen vagy csak dióhéjba szorítva tárgyaljuk, mert a gyenge érvek csak újabb fegyvereket szolgáltatnak eile- neink kezébe, hogy a kereszténységet annál sikeresebben megtámadhassák. Legmegfelelőbb tehát és legsikeresebb, ha a hitvédelem anyagát három félévre osztjuk be, az elsőben tárgyalandó lenne az első tévelyek cáfolata, a másikban a természetfeletti rendnek bevitatása általában, a harmadik- ban a keresztény kinyilatkoztatás és egyház valódisága. Jó lenne, ha az elméleti előadással karöltve járna egyes fontosabb kérdések gyakorlati megvitatása is. A hitvéde- lem azonban csak akkor járhat sikerrel, ha megelőzőleg leraktuk a bölcseleti előképzettség alapjait, úgy hogy az apologetikát csak a második vagy harmadik félév tantár- gyai közé sorozzuk, mert a tapasztalat beigazolta, hogy az első félévben tartott ily tárgyú előadás alkalmas talajra nem talál. Hogy az apologetikát ily terjedelmesen kívánjuk tárgyalni, annak oka főkép abban rejlik, hogy a közép- iskolákban a természettudományok oly szűk mederben adatnak elő, hogy a hitvédelem tárgyalásánál rendkívül sokat kell a tanárnak pótolnia. Az előkészítő tudományszakok második sorozatát a történeti és szentírási tanulmányok képezik, melyeknek előkészítő szerepe azonban elütő a két bölcseleti tudó- mányszakétól, mert míg ezek bár belenyúlnak a hittudo- mányok velejébe, természetüknél fogva a tulajdonképeni hittudományok keretén kívül esnek, a történeti és szent- írási szakok a tulaj donképeni theologiának mintegy előcsar- kául szolgálnak. Amennyiben a hittanhallgatóknál úgy a
