Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Zubriczky Aladár: Az Oltáriszentség engesztelése
; Tr azonnal beleárasztotta a maga dicsőségét s így lett az a test dicsőségessé.« 1 Jézusnak a föltámadás előtt való állapotát tehát bizo- nyos szempontból úgy szabad felfognunk, mint valami hatal- más gátemelést, mely a testnek és a léleknek, sőt magának a léleknek köreit is bizonyos szempontból egymástól elzárta — usque ad divisionem animae et spiritus. Ez az isteni beavatkozás biztosította, hogy Jézus emberi lelkében a leg- magasabb ég a legnyomorúságosabb földdel egyesüljön és ellentétes szépségek ormainak fölséges játékát mutassa. A föltámadással megtörtént a gátszakadás. A zsilip föl- emelkedett, a felsőbb rétegeknek — hasonlatban szólva — vizei átáradtak az alsóbb rétegekbe és egy pillanat alatt kiszorítottak onnan minden szenvedést, Aki eddig a fáj- dalmak fórfia volt (Izaias 53.), most átlépett abba az új állapotba, melyben örökre elmondhatja a Zsoltárral a szónak legigazabb értelmében: »Szívem és testem örvendeznek az élő Istenben.« (83. Zsolt. 3.) Az a csodálatos chiaroscuro, fény- és árnyék vegyidet, mely életének első szakaszát jellemezte, eltűnt és megkezdődött a felhőtlen élet. »Lépj be a szó- morúságot nélkülöző örömbe, mely örök vigságot foglal magában, ahol minden jó meglesz, és minden rossz hiányozni fog. Ahol mindent megtalálsz, amit szeretsz, és nem lelsz semmit, amit nem szeretsz... magasztos és szent biztonság, biztos nyugalom és nyugalmas gyönyörűség, gyönyörű bol- dogság, boldog örökkévalóság, örökké tartó boldogság . . . O minden örömet meghaladó öröm, melyen kívül nincs is öröm!« 1 Krisztus míg a földön járt, hit és remény nélkül élt. (III. 7. 3. és 4.) Hite nem volt, mert látott; reménye nem volt, mert élvezett az örökkótartó jóság karjai között. Amit remélnie lehetett, mint pl. testének megdicsőülését, az benne nem mint isteni erény, de mint egyszerű szenvedély ólt. (III. 7. 4. 2.) De Krisztusban ez a hitetlenség és remény- 1 2 086 DR. ZUBRIOZKY ALADÁR. 1 III. 54. 3. c. 2 Soliloquia.
