Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Zubriczky Aladár: Az Oltáriszentség engesztelése
584 DK. ZUBKICZKY ALADÁR, Szerinte Jézusnak akarata játszott közbe, hogy az a meg- dicsőülés minden pillanatban ne jelentkezzék. »Non ambi- gnum est in natura ejus corporis infirmitatem naturae cor- poreae non fuisse, cui in virtute naturae fuerit omnem corporum depellere infirmitatem« — így szól a maga nehéz- kés nyelvén a Nyugat Athanáza. (De Trin. X. 35.) Sz. Tamás csak messzebbről érinti e pontot (III. 12. 4. 1.): »Az angyal megerősítésének nem volt tanító jellege, hanem pusztán az emberi természet sajátosságának igazo- lására irányult; miért is Beda Lukács fölött írva (cap. 92.) ezt mondja: »Mindkét természetnek bizonyítókául az angya- lók szolgáltak neki és erősítették őt: a Teremtő azonban nem szorult teremtményének segítségére, hanem amint megtestesülvén szomorú lett érettünk, úgy meg is erősít- tetett érettünk, hogy t. i. bennünk megerősödjék megtes- tesülósének hite.« Sz. Tamás magyarázói azonban, például a híres Sylvius a XVII. században, ezen helyet a fönnebb említett második vélemény érdekében aknázták ki. »Ebből az következik, hogy az angyal Krisztust nem úgy erősí- tette meg, hogy erőt adott neki, hanem, hogy erejét dicsérte.« 1 Újabban Bautz foglalkozott e tárgygyal a Katholik 1881. évfolyamában. O határozottan a második vélemény- hez szegődik. Szerinte Jézus valóságos megvigasztalására a szónak szoros értelmében gondolni sem lehet. Ez a vigasz- talás vagy értelmének, vagy akaratának, vagy érzéki törekvő képességének hiányait volt volna hivatva pótolni. Az első kettő tekintetében lehetetlen volt a megerősítés, mert ez ellenkeznék Jézus tudományának és szentségének tőkéié- tességével. Ami érzéki törekvő képességét illeti, ennek szén- vedélyei propassiók, akaratos turbatiók voltak, melyek Jézus akaratából indultak ki és értelmének uralma alatt marad- tak mindvégig. Tőle függött tehát kizárólag, akarja-e, hogy létesüljenek és minő fokot enged nekik. Nem szorult más valakire, aki szenvedélyeinek lélektani mérséklője gyanánt 1 Comment, in S. Thomae III. 12. 4. 1.
