Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Zubriczky Aladár: Az Oltáriszentség engesztelése
582 DR. ZUBRICZKY AI.AD AR. »A csodának oda kellett irányulnia, hogy Jézus lelke képes legyen azt, ami szomorúságának tárgya, époly elevenen szemlélni és ezen szemléletében elvonatkozni Isten látásától és az általa megismert isteni rendelések kedvessógétó'l, mintha számára ez az ismeret nem is léteznék.« 1 Nem állhatom meg, hogy ne közöljem itt Scheeben- nek másik remek gondolatát: »Amint az Isten látása a természet rendje szerint, ha t. i. Krisztus ezen átháramlás- nak szabad folyást engedett volna, teljes elragadtatásra, extasisra és vele az összes alsóbb lelki erők aléltságára vezetett volna : épúgy épen ezen csoda következtében, mely az átháramlást megakasztotta, fejlődött ki az a nagy szó- morúság, mely újabb csoda nélkül halált okozott volna.« 2 Ugyanaz történt itt fölséges arányokban, ami gyakran történik kisebb mértékben nagy szentekkel. Ismerik, becsülik azon igazságokat, melyek enyhületet nyújtanának szenvedő- seikben és máskor tényleg nyújtottak is; és ennek dacára gyakran nem képesek megvigasztalódni. »Mert Isten aka- rátától függ, vájjon az igazság felüdit és boldogít-e vagy nem.«3 21. Mindezek után eléggé előkészítettnek gondoljuk a talajt arra, hogy fölvessük a kérdést, vigasztalható volt-e Jézus szenvedései között, és ha igen, miben állott ez a vigasztalás ? Mivel a tény bizonyítja a lehetőséget, a kérdés meg- oldva látszik az által, hogy a Szentírás szava szerint Jézust י Különben ezt sz. Tamás elég világosan jelzi : »Bennünk a természet rendje szerint a tehetségek egymást kölcsönösen akadá- lyozzák ; mihelyt az egyiknek működése erösbödik, a másiké gyöngül; ez az oka, hogy még az ész által kellőleg szabályozott harag is gátolja a lelket az elmélkedésben. Krisztusban azonban az isteni erőnek beavatkozása folytán minden tehetség szabadon gyakorolta működését a maga körében ; és ezért amint az elmélkedő ész élve- zése nem gátolta a szomorúságot, vagy az alsóbb rész fájdalmát, viszont az alsóbb rész szenvedélyei sem akadályozták az ész műkő- dését.« III. 15. 9. 3. 2 Scheeben. III. 280. 3 Kleutgen. Theologie der Vorzeit. III. 330.
