Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Zubriczky Aladár: Az Oltáriszentség engesztelése
AZ OLTÁRISZENTSÉG EXGESZTELÉSE. 571 nagyságához képest kell bővíteni, nem pedig az isteni tit- kokat korlátolt eszünk határai közé szorítani.« 1 Ez a titokszerű ellentét az, amivel a következőkben foglalkozni fogunk. A titok mindig ingerli az emberi elmét és ezért köréje rendesen a magyarázatok egész köre oso- portosul. így vagyunk Jézusnak boldogító látásával is s a vele kapcsolt szomorúsággal, mely minden földit fölülmúl. A magyarázatok egész sora fűződik e titokhoz, amelyekkel egyenkint kell foglalkoznunk. 16. A jelen század hittudósai között többen akadtak, akik a helyett, hogy e titkot hozzáférhetőbbétették volna, azt egyenesen eltüntették. Az ellentétek megoldását abban látták, hogy tagadták őket. Jézus belső és külső szenvedő- seinek valódiságát elfogadták, azonban a boldogító látást, vagy egyenesen elutasították, vagy legalább hallgatagon mel- lőztek. Ilyen írók: Günther, Baltzer, Klee, Laurent, Knittel, Bougaud (Le christianisme III. [Paris, 1878.] 449.) Ez a dolognak kényelmes, de veszedelmes elintézése. Igaz, maga Petavius eismeri, hogy a boldogító látás mellett a Szentírásból és a' szentatyákból felhozott nyilatkozatok nem bizonyítják föltétlenül Jézus emberi lelkének boldogító látását, mert az isteni lélek mindentudásáról és önismere- téről is érthetők ; de ugyancsak ő megdönthetetlennek jelzi a mellette szóló hittudósok sűrű sorát és az egyház rendes tanító működésének tökéletes egyhangúságát. Maga részéről az ellenkező tételt errori et haereticae impietati proximum- nak mondja. Hasonlóképen a hittudósok öszhangzó vélemé- nyét állítja e kérdésben előtérbe Suarez (Disp. 25. sect. 1.). Kleutgen a Theologie der Yorzeitben a III. k. 275—282. oldalain, Heinrich terjedelmes dogmatikájában, melyet G־ut- beriet folytatott, a VII. k. 736—746. oldalain foglalkoznak ״e tárgygyal és más-más oldalról világítva meg a kérdést, határozottan a régi hittudomány alapjain maradnak. Kifej- tik, hogy a boldogító látás kisebb, mint az unio hypostatica, s így ha ezt dogmaként tanítjuk, nincs okunk attól fázni. 1 De augmentis scientiarum. IX. 1.
