Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Zubriczky Aladár: Az Oltáriszentség engesztelése
570 DR. ZUBRICZKY ALADÁR. szomorúságának kettős tárgyáról mondottunk. A passio saját egyéni életének szenvedéseire vonatkozik, ellenben a com- passio az emberiség bűneire. Amazt Jézusnak fölséges terve és szándéka szentelte meg, a compassio már tárgyánál fogva is szent volt. Más írók a passiót is a compassióra vezetik vissza épen azért, mert, mint mondottuk, Jézus minden szenvedése csak a megváltási terv folyománya volt egyéni célzatok nélkül. Passióit is per oeconomiam viselte, azért ezek is compassiók voltak.1 15. Már ezek a fejtegetések is Jézus szenvedéseit, mint valami egészen rendkívülit tüntetik föl. Kivált a szén- védő ártatlansága, szenvedéseinek nagysága, továbbá azok- nak az észhez való viszonya az — ami meglep. De a rend- kívüliség titokká fokozódik, ha előtérbe állítjuk azt az igaz- ságot, hogy Jézusban ezek a csodálatos szenvedések elvá- laszthatatlanul és egy időben egyesültek azzal a mindent meghaladó boldogsággal, mely Isten látásából fakad. Itt a végletek érintik egymást, sőt huzamosan együtt élnek. Ez a lélektannak legfölsógesebb mysteriuma, melynek párja csak a természetfölötti metafizikában lelhető föl a hypos- tatica unióban. Véges és végtelen egy személyben kapcso- lódnak és az egyesülés egyik elemében, az emberi lélekben tűz és víz, fény és árnyék, végtelen öröm és képzelhető legnagyobb kín ölelkeznek. Ebbe a titokba behatni lehe- tetlen. A theologia kénytelen beérni vele, hogy magát a tényt megállapítja és fogalmait lehetőleg kicsiszolja. De azért netn ijed meg e titoktól, hiszen érzi, hogy a termé- szét is titkokkal van átszőve. . . . Geheimnissvoll am lichten Tag Lässt sich Natur des Schleiers nicht berauben, Und was sie deinem Geist nicht offenbaren mag, Das zwingst du ihr nicht ab mit Hebeln und mit Schrauben. Faust. I. 1. A theologia ilyen pontjainál meg kell emlékezni vem- lami Baco mondásáról: »Az emberi szellemet az isteni titkok Scheeben. Handbuch der kathol. Dogmatik. III. 271—■4.
