Hittudományi Folyóirat 15. (1904)

Dr. Zubriczky Aladár: Az Oltáriszentség engesztelése

568

DR. ZUBRICZKY ALADÁR.

szenvedés martalékául volt odadobva a leggyalázatosabb keresztfán. Míg ez kívülről öldökölte, addig belülről rája súlyosodott az egész világ megszámlálhatatlan milliárdjai- nak bűn terhe, melyek undorral töltötték el; hozzájárult a fájdalom a zsidók bukása és tanítványainak gyávasága fölött; végül észrevétlenül megszállta a fokonkint közeledő halálnak borzasztó előérzete, mely annál irtózatosabb volt, mentői jobban kellett becsülnie azt a teljesen ártatlan és isteni életet, melynek elvesztése előtt állott.

Másodszor a szenvedések viszonylagosak; hatásuk és mélységük nemcsak tárgyuk nagyságától, hanem a szenvedő alany lelkének és testének fogékonyságától is függ. Már pedig Jézus teste nem emberi nemzés eredményekép állott elő, hanem a Szentlélek műve volt a szeplőtelen és szűz anya méhében. Az ilyen test finomsága és fogékonysága mindenesetre nagyon meghaladja a közönséges halandóét, ámbár tapasztalati mértékünk hozzá teljesen hiányzik. Lelke pedig személyesen volt egyesülve az istenséggel és a malaszt teljességét foglalta magában. Már pedig amennyire durvít a bűn, annyira finomít a malaszt. Minő finom, érzékeny és a legkisebb izgalomra is visszaható lehetett az a lélek, melyben a maiasztok összes kincsei lakoztak! Ezen tulaj- donságok folytán Jézusra nézve sokkal, összehasonlíthatat- lanul mélyebbek voltak külső és belső szenvedései, mintha azokat másnak kellett volna viselnie.

Harmadszor Jézus szenvedése teljesen önkéntes volt és célja magával hozta, hogy ezen szenvedéseit mentői intensivebbekké tegye, vagy legalább csillapításuktól óva- kodjék. A poharat fenékig akarta inni. Ezt a szomjúságot a szenvedés után testi kínjaiban elárulta, ami sejteti, hogy lelki kínjaiban sem törekedett enyhülőt után. »Unicuique virium permisit agere, quod est sibi proprium« — mint da- mascusi sz. János mondja. (Orth. Frid. 8. 15.)

Végül a vágy, hogy a nagy művet, az ember meg- szabadítását, mentöl bőségesebben és fölségesebben hajtsa végre, szintén arra sarkalta, hogy szenvedéseivel fölülmúl- jón mindent.