Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Zubriczky Aladár: Az Oltáriszentség engesztelése
550 DR. ZUBRIOZKY ALADÁR. r ״■■■■ »Ha a férfi nejét, az apa nős fiát eladta; ha a gyér- mek vagy meny apját vagy ipát megverte; ha a védatya a vendéggel vagy a szegődött emberrel szemben hitét meg- szegte: a polgári jognak nem volt büntetése a gyalázatra, de az isteni átok ettől fogva el nem maradt a bűnös fejé- ről... Az isteni átok végrehajtására nem a polgári hatóság, még kevésbbé az egyes polgár, vagy épen a teljesen hatalom nélküli pap volt illetékes; a kiátkozott nem az embereknek vettetett oda zsákmányul, hanem az isteneknek. Ezen jám- bor néphitnek azonban, melyen a kiátkozás alapul, régibb korban kétségkívül könnyelmű és gonosz természetek fölött is volt hatalma. De a számkivetés nem szorult arra; inkább a király volt felhatalmazva és kötelezve a számkivetés végrehajtására és miután a tényállás, amelyre az igazság- szolgáltatás a számkivetést alapítja, lelkiismeretes meg- győződés után meg volt állapítva, a számkivetettet a meg- sértett istenségnek mintegy áldozati állatul le kellett ölni (supplicium) és ily módon a községet az egyén gaztettétől megszabadítani. Ha a bűntett csekélyebb volt, akkor a vét- kés megölésének helyébe a kiengesztelés lép áldozati állat vagy hasonló adományok felajánlása által. így az egész bűntörvény végső alapjában a kiengesztelés vallásos esz- májén alapul.«1 A nagyhírű protestáns Hertzberg így ír a Kr. u. II. századról, Traján, Hadrián, Mark Aurél éveiről: »A Kr. u. II. századot inkább a régi kultuszok újra való virágzása korának kell nevezni . . . Mig a művelt világ több-kevesebb ügyességgel hidat vert magának a néphittől a bölcseleti eszmékig, addig a népnél gyöngülés nélkül megmaradt a régi istenekbe vetett positiv hit. Ehhez járult, hogy a római birodalomban fölléptek az egyptomi és perzsa istenségek (Isis). Az engesztelés utáni vágy, melyet erős bűnbánati cselekedetekkel véltek elérni és a remény, hogy az egy- istenség iránt való odaadó tisztelet halhatatlanságot szerez, nagyban előmozdították ezeknek az idegenszerű istentiszי U. o. I. 235.
