Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Zubriczky Aladár: Az Oltáriszentség engesztelése
AZ OLTÁRISZEN'TSÉG ENGESZTEI.ÉSE. 549 föl, melyek fölajánlása és vérontása az áldozok véleménye szerint az Istenségnek kedves volt, de ami ennél több — és ez borzasztó tévedése az emberiségnek — gyermekeket, ártatlan kisdedeket, sőt meglett embereket •is hoztak áldó- zatul. E szokást nagy gonddal őrizte meg minden nemzet. Mily tévedése az értelemnek még a gondolat is, hogy Isten- nek embertelenséggel lehet hizelegni; hogy fájdalmakkal, szomorúsággal ki lehet érdemelni Isten jóságát, hogy igaz- ságosságát kielégíti a kegyetlenség ?! Igazságossága tehát szomjazik ártatlan szenvedések és fájdalmak között ontott vér után? Honnan származhatik e vélekedés, honnan a hit, hogy Istennek tetszhetik műveinek és az emberi természet- nek kínzása és rongálása?«.1 Voltaire így ír: »Annyi különféle vallás közt egysem volt, melynek célja ne volt volna az engesztelés. Az ember mindig érezte, hogy szüksége van kegyelemre.« 2 Mommsen »A rómaiak történetében« így ír: »Azon mély erkölcsi vonása az emberi kedélynek: a földi bűnt és büntetést az isteni világhoz viszonyítani s amazt az istenség elleni bűnnek, ezt a bűn büntetésének tekinteni, a latin vallásnak legbensőbb lényegében is megvan. A halálra ítélt gonosztevőnek kivégzése épúgy az istenségnek felaján- lőtt engesztelő áldozat, mint az ellenségnek igazságosságos háborúban való megölése; a föld gyümölcseinek éjjeli tol- vaja Ceres tiszteletére a bitón bűnhődik, mint az anya- földnek s a jó szellemeknek gonosz ellensége a harcmezőn. A helyettesítés mély és borzasztó gondolata is feltalálható benne: ha az istenek a községre megharagszanak anélkül, hogy haragjok egy meghatározott bűnösre volna hárítható, megengesztelhetők az által, ha valaki önként áldozatul adja magát nekik (devovere se); aminthogy a mérges földsza - kadás is becsukódik s a félig vesztett ütközet is diadalra fordul, ha egy vitéz polgár engesztelő áldozatul a mélység torkába, vagy az ellenség fegyverei közé veti magát.« 8 1 TJ. o. 67—68. s U. o. 68. 3 Mommsen. A rómaiak története (ford. Tpldj István) I. 231.
